A legszélesebb körben alkalmazott képalkotó modalitás az akut stroke kimutatására és követésére még mindig a CT. Korábbi kutatások beszámolnak arról, hogy az orvosi képek kiértékeléséhez használt vizuális skálák elegendőek lehetnek ahhoz, hogy megjósoljuk poststoke-os betegek klinikai kimenetelét. Célom volt rutin CT felvételek elemzése radiológiai pontrendszerrel, és korreláció keresése a léziók mintázata és a klinikai adatok között.
A Debreceni Egyetem Neurológiai Klinikájára 2011 januárjától 2013 szeptemberéig ischaemiás stroke diagnózisával érkezett betegek CT felvételeit elemeztem. CT-scan kiértékelés történt 36 olyan páciens esetében (16 férfi és 20 nő), akikről diagnosztikus natív CT, majd thrombolysis kezelés után 24 órás kontroll CT vizsgálat is készült. A betegek mindegyike rövid időn belül elhunyt a terápiát követően.
A sürgősségi és a kontroll képi adatokat Wahlund és munkatársai által kidolgozott score rendszerrel értékeltem. Így összesen tíz, külön-külön a két hemispheriumon öt-öt eltérő régió lett osztályozva. Az infarktusos terület kiterjedésének függvényében 0-3 pontot kaphatott egy régió.
Az átlagéletkor 73,3 év volt és átlagos túlélés 8,03 nap (férfiaknál: 8,375, nőknél: 7,75). A frontalis, a parieto-occipitalis és az infratentorialis régió kapta a legmagasabb pontszámot. Összehasonlítva a két CT felvételt, a pontértékek szignifikánsan növekedtek átlagosan 4,03-mal (27,57%, p<0,001 Student T-próba). Vérzéses transzformáció 7 esetben vált detektálhatóvá (19,44%).
Kutatásom igazolta, hogy a rutin CT felvételek plusz kiegészítő információval bírnak, amelyet radiográfusok is könnyen értékelni tudnak, akár már a CT scan ideje alatt is. Emellett, a radiológiai skálák hasznosítható adatokat nyújtanak statisztikai feldolgozáshoz, amelyet ha kiegészítünk klinikai és laboratóriumi paraméterekkel, vizsgálódásunk még pontosabbá válhat.