A szelén esszenciális mikroelem, több antioxidáns funkciójú enzim, köztük a glutation-peroxidáz, is tartalmaz szelenociszteint. Ugyanakkor optimális tartománya szűk, részben a nagyobb koncentrációk prooxidáns hatása miatt. Kísérleteinkben két inorganikus szelénvegyület (nátrium-szelenát és –szelenit), valamint egy elemi szelént nanopartikuláris formában tartalmazó készítmény (nanoSel) in vitro hatását vizsgáltuk egerek granulocita-makrofág progenitor sejtjein (GM-CFU) és WEHI-3B myelomonocitás leukémia sejtvonalon.
Vizsgálatainkban alapvetően két kérdésre kerestük a választ: i.) Hogyan befolyásolják az egyes szelénvegyületek a sejtek növekedését? ii.) Tapasztalható-e valamilyen különbség a daganatos és nem-daganatos sejtekre gyakorolt hatás tekintetében?
Mind az egerek femorális csontvelőjéből nyert mononukleáris sejteket, mind a WEHI-3B sejteket a vizsgált szelénvegyületek emelkedő koncentrációinak folyamatos jelenlétében lágy gél kultúrákban tenyésztettük egy héten keresztül. A hatást a leoltott sejtekből képződött sejtcsoportok (kolóniák) számával mértük. Kontroll tenyészeteink nem tartalmaztak szelénvegyületeket. A kolóniaszámot a koncentráció logaritmusának függvényében ábrázolva készítettük el mindhárom vizsgált anyag dózis-hatás görbéjét.
Normál csontvelői sejteken a kis koncentrációk (<1 μM) sem növelték a kolóniaképzést a kontrollhoz képest egyik szelénvegyület esetén sem. A kolóniaszám a növekvő koncentrációk logaritmusával monoton csökkenést mutatott. A szelenát bizonyult legkevésbé toxikusnak, dózis-hatás görbéje erősen jobbra tolt a másik két vegyülethez képest (mintegy két nagyságrenddel nagyobb IC50). A WEHI sejtek esetén viszont alacsonyabb koncentrációk mellett a kontrollnál akár 50%-kal is nagyobb kolóniaszámot mértünk, míg gátlás csak nagyobb koncentrációk mellett fejlődött ki. A szelenát ebben az esetben is hasonló mértékben kevésbé potensnek bizonyult.
A megfigyelt egyértelműen kisebb szelenát toxicitás a más rendszerekben leírt irodalmi adatoknak megfelel. A WEHI-3B sejteken látott esetleges stimuláció in vivo jelentősége kérdéses. A hatás megerősítésére és okának tisztázására további in vitro és in vivo vizsgálatokra lenne szükség.