Bevezetés:
Az operációk során elvárás és rutin gyakorlat az izomrelaxánsok használata. Azonban az aneszteziológus legnagyobb gondossága ellenére is igen gyakran fordul elő, hogy műtét végén bizonyos fokú neuromuszkuláris blokk áll fenn. A posztoperatív reziduális neuromuszkuláris blokk (PRNB) súlyos szövődmények forrása lehet (aspiráció, posztoperatív pneumonia, hypoxia, súlyos légzési elégtelenség), ezért fontos, hogy az felismerésre és felfüggesztésre kerüljön. Az egyetlen hatékony módszer a PRNB diagnosztizálására a kvantitatív idegstimulátor használata, amely a fennálló izomrelaxáció mértékét számszerűen képes kifejezni. Azonban a PRNB jelentőségét és gyakoriságát az aneszteziológusok világszerte alábecsülik, az izomrelaxáció monitorozása pedig még mindig nem rutin gyakorlat.

Kérdőíves felmérésünkkel az izomrelaxáció monitorozásának hazai gyakorlatáról szerettünk volna részletes képet kapni.

Módszer:
2014 májusában Magyar Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Társaság honlapján (www.anesztinfo.hu) tettük közzé a 13 pontból álló kérdőívünket, illetve körlevelet küldtünk szét. χ2 tesztet használtunk a szakorvosok és nem szakorvosok válaszainak összehasonlítására.

Eredmény:
Összesen 64 kitöltött kérdőív érkezett vissza. A kitöltők 31,25%-a soha nem monitorozza, további 43,75%-a pedig csak a betegek 10-20%-ánál monitorozza az izomrelaxáció mélységét. A kitöltők 81,25%-ának munkahelyén elérhető izomrelaxáció fokának monitorozására szolgáló eszköz, ebben az esetben 96,15%-ban kvantitatív idegstimulátorról volt szó. A válaszadók olyan klinikai teszteket alkalmasnak tartanak a PRNB kizárására, mint a fej megemelése és megtartása (50,79%-ban), illetve a kielégítő légzési tidal volumen megjelenése (49,21% -ban). A szakorvosok 31,11%-a, míg a rezidensek 26,32%-a nem monitoroz, ami nem jelent szignifikáns különbséget (p=0,701).

Konklúzió:
Az eredmények azt mutatják, bár a kvantitatív idegstimulátorok rendelkezésre állnak, az aneszteziológusok nagy többsége nem alkalmazza azt rutinszerűen. A betegek kis százalékánál kerül sor a monitorozásra. Az aneszteziológusok olyan klinikai jelek alapján döntenek, melyek nem alkalmasak a felületes neuromuszkuláris blokk monitorozására.