A világszerte növekvő antibiotikum-rezisztencia miatt új, szintetikus antibiotikum-származékok előállítására van szükség. A glikopeptid antibiotikumok, köztük a teikoplanin az egyik végső lehetőség súlyos Gram-+ (Enterococcus, Staphylococcus) fertőzések ellen. Sajnos néhány patogén esetében előfordul rezisztencia glikopeptidekkel szemben.
Célkitűzésünk a teikoplanin fluoreszcens sajátságot hordozó ditio-maleimiddel történő módosítása és lipofil oldalláncok kialakítása. A hatékonyság szempontjából kedvező lehet a lipofil oldalláncok jelenléte a molekulán, ez a legújabban engedélyezett glikopeptidek (pl. oritavancin, dalbavancin) láttán is nyilvánvaló. A fluoreszcens jelzéssel pedig lehetőség adódik a rezisztencia mechanizmusának pontosabb megismerésére.
A peptidoglikán monomerek transzglikozilációját a sejtmembrán külső felszínén hatékonyabban gátolhatja olyan vegyület, amely hidrofób oldalláncokkal a membránba horgonyoz, és ott koncentrálódik. A láncok akár a peptidoglikán D-Ala-D-Ala részéhez való kötődés erősségét is megnövelhetik több hidrogénkötés kialakításával. Ezenkívül a molekula karaktere amfifillé válik, vizes közegben aggregátumokat képezhet, ami multivalens kölcsönhatást eredményezhet az antibiotikum és az épülő peptidoglikán pentapeptidjei között.
Szintetikus munkám során különböző hosszúságú lipofil oldalláncok, illetve azokat tartalmazó – fluoreszcenciát eredményező – ditio-maleimid egység kapcsolását végeztük el a deglikozilezett teikoplanin-pszeudo-aglikonhoz (T-Ψ-Ag).
A T-Ψ-Ag-t terminális amino-csoportján közvetlen kapcsolással és azid-származékát click reakcióval módosítva három vegyület-család 8 tagját állítottuk elő. Az antibakteriális vizsgálatok alapján az egyik származék hatásosan gátolja olyan E. faecium törzs szaporodását, amely mind a teikoplaninnal, mind a T-Ψ-Ag-nal szemben rezisztenciát mutat (VanA-típus).
Érdekes tény továbbá, hogy e vegyületek közül egyesek kiemelkedő antivirális hatással rendelkeznek (Influenzae A, B), amely új perspektívát nyit kutatásainkban.