A VIII-as faktor és a von Willebrand faktor szerepe a trombolízis kimenetelében akut iszkémiás stroke-on átesett betegekben

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Konferencia: 
2014/2015. tanév
Tagozat: 
Neurológia, neurovaszkuláris medicina, pszichiátria
Előadó szerző adatai
Név (format for foreign students: Last Name, First Name): 
Nagy Orsolya

Előadás adatai

Előadás címe: 
A VIII-as faktor és a von Willebrand faktor szerepe a trombolízis kimenetelében akut iszkémiás stroke-on átesett betegekben
Összefoglaló: 

A rekombináns szöveti plazminogén aktivátorral (rtPA) végzett trombolízis az egyik leghatékonyabb terápia iszkémiás stroke esetén. A terápia azonban az esetek egy részében hatástalan, másoknál pedig vérzéses komplikációk léphetnek fel. Feltételezhetjük, hogy a trombolízis kimenetele függ a lizálandó alvadék szerkezetétől, egyes véralvadási faktorok szintjétől. A véralvadás VIII-as faktora (FVIII) a vérben a von Willebrand faktorral (VWF) komplexben kering, emelkedett szintjük fokozott alvadási készséggel társul.
Munkánk során 133, iszkémiás stroke miatt trombolízisen átesett beteg vérmintájából határoztuk meg a FVIII aktivitást és a VWF antigén szintet az rtPA beadása előtt, közvetlenül a terápia után és 24 órával a lízist követően. Eredményeinket összevetettük a stroke súlyosságával és a betegség rövid- ill. hosszútávú kimenetelével. A stroke súlyosságát a National Institutes of Health Stroke Scale (NIHSS) értékek alapján osztottuk kategóriákba. A rövidtávú kimenetelt az NIHSS érték 7. napi változása alapján, a hosszútávú kimenetelt a stroke után 3 hónappal mért modifikált Rankin skála szerint ítéltük meg.
A trombolízis előtti vérmintákból mért FVIII és VWF szintek súlyos stroke (>15 NIHSS score) esetén szignifikánsan magasabbak voltak, mint enyhe stroke esetén (p<0.05). Az összefüggés CRP-re való adjusztálás után is szignifikáns maradt, az emelkedés tehát nem akut fázis reakció függvénye. A FVIII szintek a trombolitikus terápia hatására átmenetileg csökkentek, míg a VWF szintek a terápia során emelkedtek. A két paraméter szintje a trombolízis után közvetlenül nem mutatott szignifikáns korrelációt (r=0.116, p=0.198), mely feltehetőleg a plazmin-mediált FVIII degradáció következménye. A FVIII és VWF szintek és a vérzéses transzformáció kialakulása között nem volt összefüggés. Szignifikánsan magasabb FVIII és VWF szinteket találtunk 24 órával a trombolízis után vett vérmintákban azon betegek esetén, akik állapota a lízist követő 7. napban romlott vagy meghaltak, továbbá azon betegek esetén, akik a stroke-ot követő három hónapban hunytak el. Konklúzió: 24 órával a trombolízis utáni magas FVIII és VWF szintek rossz rövid- ill. hosszútávú prognózist vetítenek előre.

1. témavezető adatai
Név: 
Dr. Bagoly Zsuzsa
Intézet / Tanszék/ Klinika: 
Laboratóriumi Medicina Intézet, Klinikai Laboratóriumi Kutató Tanszék

Támogatók: Támogatók: Az NTP-TDK-14-0007 számú, A Debreceni Egyetem ÁOK TDK tevékenység népszerűsítése helyi konferencia keretében, az NTP-TDK-14-0006 számú, A Debreceni Egyetem Népegészségügyi Karán folyó Tudományos Diákköri kutatások támogatása, NTP-HHTDK-15-0011-es A Debreceni Egyetem ÁOK TDK tevékenység népszerűsítése 2016. évi helyi konferencia keretében, valamint a NTP-HHTDK-15-0057-es számú, A Debreceni Egyetem Népegészségügyi Karán folyó Tudományos Diákköri kutatások támogatása című pályázatokhoz kapcsolódóan az Emberi Erőforrás Támogatáskezelő, az Emberi Erőforrások Minisztériuma, az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet és a Nemzeti Tehetség Program