A nekrózist a sejthalál kontrollálatlan, patológiás, gyulladást kiváltó formájaként tartják számon. A kontrollált, gyulladást nem keltő apoptózis során keletkező apoptotikus testek eltávolítása jól szabályozott, ám a nekrotikus sejttörmelék felvétele a fagociták számára bonyolultabb és a felvétel során szerepet játszó foszfatidil-szerin (PS) szerepe is vitatott. Ráadásul a nekrotikus sejtek felvétele és a gyulladáskeltő hatás vizsgálatában elért eredmények sem egybehangzóak. Néhány tanulmány szerint a nekrotikus sejtek felvétele mennyiségileg és kinetikailag is kevésbé hatékony, mint az apoptotikusaké, míg más kutatások a fagocitózis egyenlő mértékű hatékonyságáról számolnak be.
A fagocitózis hatékonyságának megállapításához nekrotikus NB4 sejtek csontvelői makrofágok általi felvételét tanulmányoztuk egyedül, illetve apoptotikus sejtekkel kompetícióban, áramlási citometria segítségével. Emellett qPCR segítségével tanulmányoztuk a makrofágok citokin termelését (TNF-α, TGF-ß és IL-1ß) és egyes, a fagocitózisban részt vevő gének (Tim4, MERTK, TG2) expresszióját. Továbbá megvizsgáltuk, hogy egyes, az apoptotikus sejtek felvételét elősegítő magreceptorok aktiválása milyen hatással van a nekrotikus sejtek felvételére.
Kísérleteinkben a makrofágok az apoptotikus sejteket részesítették előnyben a fagocitózis során, valamint az apoptotikus sejtek jobb kompetítoroknak bizonyultak a nekrotikus sejteknél. Érdekes módon mind az apoptotikus, mind a nekrotikus sejtek felvétele növelte a gyulladási citokinek expresszióját. A TNF-α expressziója a nekrotikus sejtek esetében, míg az IL-1ß expressziója az apoptotikus sejtek esetében volt nagyobb a másik sejttípusnál. A fagocitózis gének esetében az apoptotikus sejtekkel inkubált makrofágok MERTK és Tim4 expressziója csökkent, a TG2-é viszont nem, míg a nekrotikus sejtek magasabb TG2 és Tim4 szintet idéztek elő. A magreceptor ligandok nem voltak hatással a nekrotikus sejtek felvételére, míg az apoptotikusak fagocitózisát növelték.