Végtagmentés céljából végzett femoro-cruralis bypassok klinikai eredményeinek összehasonlítása diabéteszes és nem diabéteszes betegeknél

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Konferencia: 
2014/2015. tanév
Tagozat: 
Mellkas-, hasi- és plasztikai sebészet, transzplantációs sebészet, kísérletes sebészet, kísérletes aneszteziológia
Előadó szerző adatai
Név (format for foreign students: Last Name, First Name): 
Tóth Tamás

Előadás adatai

Előadás címe: 
Végtagmentés céljából végzett femoro-cruralis bypassok klinikai eredményeinek összehasonlítása diabéteszes és nem diabéteszes betegeknél
Összefoglaló: 

Bevezetés: a kritikus végtag ischaemia a perifériás artériás megbetegedés legsúlyosabb szintje, azaz a Fontaine-skálán III-IV. stádiumba, a Rutherford-skálán 4-6. stádiumba sorolható. Objektív és szubjektív tünetekkel járó súlyos állapot, mely végtagvesztéssel fenyeget. A nyugalomba helyezett végtag fájdalmas, a boka szintjén mért systolés vérnyomás érték 40 hgmm-nél, a toe pressure 30 hgmm-nél alacsonyabb. Kutatásaink során diabeteses és nem diabeteses betegek utánkövetését végeztük femoro-cruralis helyreállító érműtét után.
Anyagok és módszerek: a Debreceni Egyetem Sebészeti Intézetének 30 kritikus alsó végtag ischaemiás betegét magába foglaló tanulmányt folytattunk, melyből 15 beteg szenvedett diabetesben, 15 beteg anamnézisében diabetes nem került leírásra. Diabeteses beteganyagunk átlagéletkora 67,4 év, a nem diabeteseseké 65,5 év. A beteganyagot 2010 és 2013 között operált páciensek teszik ki, így az utánkövetés legalább egy év időtartamú. A jó összehasonlíthatóság érdekében igyekeztünk hasonló angiográfiás képpel és közel azonos végtagi státusszal rendelkező betegeket beválogatni.
Eredmények: a betegek mindegyikén kritikus végtag ischaemia állapotában, végtagmentes céljából femoro-cruralis bypass műtét történt, melyhez a beteg saját vénáját, műanyag eret, vagy a kettő kombinációját használtuk. Az eredmények értékelése során figyelembe vettük a diabetes mellet az egyéb rizikótényezőket is (kardiológiai, cerebrovascularis, renális státusz). Az egy éves utánkövetés alapján megállapítható, hogy beteganyagunkban a diabeteses betegek hasonló arányban igényeltek desobliteratiot, mint a nem diabetesesek. Végtagvesztés tekintetében szignifikánsnak adódott a különbség, közel kétszer annyi diabateses beteg vesztette el az érintett végtagját major amputatio során ezen időtartam alatt.
Következtetés: kutatásunk eredménye alapján azt mondhatjuk, hogy a korábbi gyakorlattal és irodalmi adatokkal ellentétben a diabeteses betegeken megfelelően liberális indikációval végzett végtagmentő műtétnek létjogosultsága van. Annak ellenére, hogy a végtagvesztés komolyan fenyeget, a graft egy éves túlélésében nincs szignifikáns különbség a vizsgált csoportok között.

1. témavezető adatai
Név: 
Dr. Litauszky Krisztina
Intézet / Tanszék/ Klinika: 
Sebészeti Intézet, Érsebészeti Tanszék

Támogatók: Támogatók: Az NTP-TDK-14-0007 számú, A Debreceni Egyetem ÁOK TDK tevékenység népszerűsítése helyi konferencia keretében, az NTP-TDK-14-0006 számú, A Debreceni Egyetem Népegészségügyi Karán folyó Tudományos Diákköri kutatások támogatása, NTP-HHTDK-15-0011-es A Debreceni Egyetem ÁOK TDK tevékenység népszerűsítése 2016. évi helyi konferencia keretében, valamint a NTP-HHTDK-15-0057-es számú, A Debreceni Egyetem Népegészségügyi Karán folyó Tudományos Diákköri kutatások támogatása című pályázatokhoz kapcsolódóan az Emberi Erőforrás Támogatáskezelő, az Emberi Erőforrások Minisztériuma, az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet és a Nemzeti Tehetség Program