Bevezetés: A fejlett országokban a szív- és érrendszeri betegségek vezető halálok mindkét nemben. Hazánkban évi 20-25 ezer infarktus történik, az 1 éves halálozás a legjobb gyógyszeres kezelés mellett is 12-15%. Ez hívja fel a figyelmet a primer és szekunder prevenció fontosságára.

Célkitűzés: Az infarktuson átesettek rizikótényezőinek, fizikai aktivitásának és prevenciós hozzáállásának felmérése.

Módszer: Egyéni interjúk során töltettük ki az erre a célra összeállított kérdőívet, melynek részei: antropometriai paraméterek, szociális körülmények, végzettség, diétás ismeretek, étkezési szokások, élvezeti szerek használata, fizikai aktivitás és a beteg ismeretei a megelőzés fontosságáról.

Eredmények: A 68 vizsgált beteg 72%-a férfi, átlagéletkor 62,3 év, a nőknél 61,5 év. BMI alapján 14-en normál, 23-an túlsúlyos és 29-en az elhízott kategóriákba tartoztak. A betegeknek 33,3%-a volt tisztában a saját alkatával, a 2/3-uk más kategóriába sorolta magát. A két infarktuson átesettek átlagos derék körfogata 8 cm-rel nagyobb az egy infarktuson átesett betegekéhez képest.
A vizsgált személyek nagy része az AMI után csökkentette vagy elhagyta a dohányzást, és megváltoztatta az alkoholfogyasztási szokásait.
Igyekeznek változtatni táplálkozási szokásaikon, de ezt nehéznek tartják. A főétkezések rendszerességére odafigyelnek, a tízórait és uzsonnát csak 30%-uk tartja fontosnak.
A magasabb iskolai végzettség esetén a túlsúlyosak és elhízottak aránya nagyobb volt.
A betegek 51%-a végez min. fél órás fizikai aktivitást hetente 2-3 alkalommal.
A betegek 45%-a hetente-havonta jár háziorvosához, 20%-a csak gyógyszerfelírás céljából, többnyire megfogadják a háziorvosi tanácsot. Minél elégedettebbek az ellátásukkal, annál gyakrabban járnak.

Következtetés: A szív és érrendszeri betegségben szenvedőknél a további kardiovaszkuláris események jelentkezésének rizikója lényegesen nagyobb, mint az egyébként azonos kockázatú populáció még egészséges tagjainál. A szekunder és tercier prevenció nagymértékben csökkenti az egyébként magas kockázatot.
Szükséges a betegek életvezetésének minél szélesebb körű befolyásolása, melynek ki kell terjednie a már meglévő betegségek rendszeres kontrolljára is.