A Humán Immundeficiencia Vírus 2 az AIDS betegség kialakulásáért felelős retrovírus, mely főleg Nyugat-Afrikában fertőz. A retrovírusok jellemző replikációs ciklussal rendelkeznek, amit 3 fő virális enzim szabályoz: a reverz transzkriptáz,az integráz és a proteáz. A proteáz feladata a megfelelő poliprotein láncok hasítása, ezáltal a vírus aktiválása, így létrehozva a fertőzőképes utódvírusokat.
A jelenlegi proteáz inhibítorok a HIV-1 proteázra vannak kifejlesztve és a HIV-2-re vonatkozólag az ismereteink hiányosak. Munkánk során dupla mutáns (I54M, L90M) HIV-2- proteáz szakaszt alkalmaztunk. Ezen mutációk gyakran előfordulhatnak proteáz inhibítorral kezelt betegeknél.
A proteázt kódoló szakaszt a pET11a vektor tartalmazta. A konstruktot BL21(DE3) Escherichia coli sejtekben transzformáltuk. A termelődött fehérjét reverz fázisú kromatográfiás módszerrel tisztítottuk meg. Az így nyert frakciókat 16%-os SDS-PAGE gélen detektáltuk. A tisztított fehérje aktivitását a HIV-2 proteáz természetes hasítási helyével analóg szekvenciájú szintetikus oligopeptid szubsztrát (MSLNL↓PVAKV) segítségével igazoltuk. A proteáz aktivitását, illetve a gátlási teszteket HPLC-s módszer segítségével végeztük. In vitro kísérleteink során a klinikumban is alkalmazott proteáz inhibítorokat használtunk: indinavir, nelfinavir, lopinavir, tipranavir, atazanavir, saquinavir, tipranavir, darunavir, ritonavir és amprenavir.
Eredményeinket a korábbi HIV-2 vad típusú proteázzal elvégzett kísérletek során kapott adatokkal hasonlítottuk össze. Ezek alapján az I54M, L90M szubsztitúciók jelenléte jelentős mértékben csökkentette az inhibítorok hatékonyságát, kivéve a tipranavirt.
Kísérleteink értékes információkkal szolgálhatnak a kettős mutáció proteáz-inhibitorokkal szembeni hatásáról.