Bevezetés
A spondylitis ankylopoetica (SPA) a sacroiliacalis ízületeket, a gerinc kisízületeit és szalagjait érintő, idült gyulladásos reumatológiai kórkép. A SPA gyógyszeres kezelésében jelenleg 4 különféle TNF-gátló van törzskönyvezve a SPA kezelésében, s a terápiás irányelvek szerint az egyik készítmény hatástalansága vagy intoleranciája esetén váltás javasolt.

Célkitűzés
Munkám célja annak megítélése volt, hogy a kórképre jellemző genetikai marker, a HLA-B27 jelenléte, illetve a betegségaktivitási paraméter (BASDAI) és az akut fázis reaktáns CRP értéke prediktív tényezőnek tekinthető-e a későbbi TNF-gátló váltás vonatkozásában.

Módszerek
A DEKK Belgyógyászati Intézetének Reumatológiai Tanszékén gondozott SPA-s betegek közül 157 biológiai terápiában részesülő beteg adatai kerültek feldolgozásra. Valamennyi vizsgált betegnél meghatározásra került a HLA-B27 sejtfelszíni antigén jelenléte vagy hiánya, illetve a kezelés megkezdése előtt, majd 3., 6. és 12 hónappal később a BASDAI és a szérum CRP szint.

Eredmények
Az említett paraméterek közül a váltás szempontjából a HLA-B27 pozitivitás kockázat aránya (HR) a HLA-B27 negatív betegekkel összehasonlítva 0,005-nek (p=0.034) bizonyult, vagyis a HLA-B27 negativitás társult a biológiai terápiaváltás nagyobb valószínűségével. Ugyancsak a későbbi váltás kisebb valószínűségével jár a terápia megkezdését megelőzően mért magasabb CRP érték is (HR: 0.069 (p=0.043)). Ugyanakkor a terápia 12. hónapja során észlelt magas CRP már a bekövetkező váltás pozitív prediktív tényezőjének tekinthető (HR: 109 (p=0.005)). A betegségaktivitás (BASDAI) 0. és 12. hónap között bekövetkező nagyobb mértékű javulása esetén kisebb valószínűséggel következik be váltás, mint mérsékeltebb csökkenéskor (HR: 2.30 (p=0.018).

Következtetés
SPA-ban az elsőként választott biológiai terápiás készítmény tartós alkalmazhatóságára a beteg HLA-B27 pozitivitása, a kezelést megelőzően észlelt magas, s a terápia során jelentősen csökkenő CRP szintek és javuló betegségaktivitás esetén van esély. Az eredmények összhangban vannak azzal a tapasztalattal, miszerint TNF gátlók a megalapozott diagnózissal bíró betegek aktív kórformája esetén alkalmazhatók legnagyobb sikerrel.