Bevezetés:
A juvenilis idiopathiás arthritis (JIA) legalább 1 ízületet érintő gyulladásos megbetegedés, mely 16 éves kor előtt kezdődik és legalább 6 hétig áll fenn. A JIA és a felnőttkori rheumatoid arthritis 2 különböző entitás, a JIA sokkal heterogénebb betegcsoportot képvisel, többféle altípussal. A betegek prognózisát javítja a korán megkezdett célzott terápia, míg negatívan befolyásolja a polyarticularis érintettség, a tartósan magas betegségaktivitás és a radiológiai eltérések megléte. E betegek felnőttkorban történő hosszútávú követése kiemelt jelentőségű, mert irodalmi adatok szerint 30-50%-ban súlyos funkcionális ízületi eltérések alakulnak ki.
Célkitűzés:
A Reumatológiai Tanszéken gondozott 18 évüket betöltött JIA diagnózissal kezelt betegek klinikai adatait elemeztük. Kíváncsiak voltunk a szerológiai eltérésekre, egyes alcsoportok előfordulási arányára, az alkalmazott kezelésre.
Beteganyag:
36 beteg (24 nő, 12 férfi), átlagéletkoruk jelenleg 26,7 év, a betegség diagnózisakor: 10,01 év, az átl. betegségfennállási idő: 17 év.
Eredmények:
A betegek 41,6 %-a oligoarticularis, míg 50%-uk polarticularis formájú csoportba tartozott. iridocyclitis és IBD társulása 2-2 betegnél volt jelen. Minden beteg kapott szteroid kezelést a betegség során, a bázisterápia 77%-ban methotrexate volt, melyet felnőttkorban is 50%-ban folytattunk. A betegek 50%-a részesült biológiai terápiában, mely 60%-ban felnőttkorban indult.
Következtetések:
Az időben bevezetett betegségmódosító terápia és biológiai terápia javítja a JIA-s betegek prognózisát, melyeket e betegek jól tolerálnak, a mellékhatások előfordulása elenyésző. A gondozás folyamatossága alapvető a reumatológiai gyakorlatban, mely a gyermekgyógyászokkal való együttműködést feltételezi.