A T sejtekre pleiotróp hatást kifejtő interleukin-9 (IL-9) biológiai hatását a citokin-specifikus α-alegységből és a közös γ(c) láncból álló heterodimer IL-9R komplex közvetíti. A γ(c) alegység más citokin receptorok, így a T sejt funkció szabályozásában kulcsszerepet betöltő IL-2R felépítésében is részt vesz. Az IL-9Rα expressziója elsősorban a heterotrimer IL-2R-t is kifejező T-sejteken figyelhető meg, így vizsgálatainkban arra a kérdésre kerestünk választ, hogy a két receptor típus egymástól függetlenül működik-e vagy közös receptor komplexet kialakítva fejtik ki hatásukat.
A receptorok kölcsönhatását az IL-2R mindhárom alegységét konstitutívan, míg az IL-9Rα-t transzfektált formában kifejező Kit225/IL-9R humán T limfóma sejteken vizsgáltuk. Az egyes alegységeket fluorofórral konjugált monoklonális antitesttel jelöltük meg. A membrándomén-szintű (≥ 200 nm) szerveződés vizsgálata konfokális mikroszkópos képek kvantitatív analízisével történt: a kolokalizáció mértékét a Pearson-féle keresztkorrelációs együtthatóval jellemeztük. A molekuláris szintű kölcsönhatásokat a fluoreszcencia rezonancia energia transzfer (FRET) módszerrel vizsgáltuk.
Eredményeink alapján az IL-9R és az IL-2R részben átfedő membrándoménekben, egymás molekuláris közelségében helyezkedik el. IL-9 kötődés hatására a két α-lánc, ill. az IL-2Rα és a γ(c) közötti FRET csökkent, míg az IL-9Rα és a γ(c) alegység között detektálható FRET hatásfok növekedett. Mindez arra utal, hogy az IL-9R és az IL-2R – legalábbis részben – azonos klaszterben helyezkedik el. IL-9 kötődés hatására az IL-9Rα és a γ(c) kölcsönhatása szorosabbá válik (és/vagy megnő a heterodimerek száma), míg a „fölöslegessé” váló IL-2Rα alegység eltávolodik a komplextől.
Az átfedő membrándomének mellett a két receptor jelenlétét egymást kizáró membránrégiókban is detektáltuk. IL-9 kötődés hatására az átfedő membránrégiók részaránya csökkent. Feltételezhető, hogy a receptor láncok IL-9 függő megoszlása a különböző domének között (pl. a nem használt IL-2R elkülönítése révén) szabályozhatja a jelátvitel hatékonyságát, ugyanakkor további vizsgálatok szükségesek ennek feltárására.

A munkát a Debreceni Egyetem Belső Kutatási pályázata (RH/885/2013) támogatta.