Graves ophthalmopathia immunsuppressiós kezelésekor fontos, hogy elkülönítsük a betegség immunológiailag aktív szakaszát, mikor a kezelés hatásos, az inaktív státusztól, mikor nem várható javulás. Retrobulbáris gyulladás vizsgálatánál a Tc-99m DTPA radiofarmakonnal történő SPECT vizsgálat gyorsasága, alacsony költsége miatt az elkülönítésében optimális módszer. Ez a radiofarmakon nagymértékben dúsul a gyulladt, aktív retrobulbáris területeken, ezzel hasznos információt szolgáltat a betegség státuszáról, viszont más, bő vérellátású területen is halmozódik, ezzel rontva a vizsgálat specificitását. Tehát fontos, hogy csakis a vizsgálathoz lényeges, szem mögötti területet jelöljük ki, hagyjuk ki az egyéb szomszédos, halmozó területeket, melyek az értékelést zavarják. Célunk ennek a területkijelölésnek az optimalizálása úgy, hogy az eredmény csak az értékelés szempontjából lényeges régióról nyújtson információt. 67 aktív Graves ophtalmopathia gyanújával vizsgált páciens 74 SPECT vizsgálata került feldolgozásra retrospektív módon. Feldolgozásunkban az elmúlt években rutinszerűen alkalmazott, összegzett transversalis szeleteken végzett területkijelöléssel kapott átlagos radiofarmakon-felvételt hasonlítottuk össze két új, transversalis ill. sagittalis szeleteken a retrobulbáris területre optimalizált területkijelölésen alapuló teljes felvett aktivitási értékkel, figyelve, hogy az így kapott értékek mennyire korrelálnak a korábbiakkal, és sikerül-e a területkijelölés szubjektivitását csökkenteni a kezelés hatékonyságának megjelzéséhez. A két területkijelölés közül a sagittalis metszeteken kijelölt területek radioaktivitás-koncentrációja korrelál jobban a korábbi értékekkel (r2: 0,52 ill. 0,38; p<0,0001). A transversalis metszetekből számolt teljes aktivitás valamivel magasabb értéket adott (Bland-Altman: p=0,040); a különbség nem függ a felvett aktivitás mértékétől (p>0,05), de az egyedi értékek eléggé szórnak. Ugyanakkor a pontosabban rögzített területkijelölési módszer és az összaktivitásra történő áttérés objektívabb, ezáltal reprodukálhatóbb, megbízhatóbb értékeket eredményez. A korábban megállapított referenciatartomány határa a sagittális metszeten kijelölt terület összaktivitásában 490*10-6 beadott dózisnak felel meg.