Célkitűzés: A cornea elülső és hátsó felszín görbületi adatainak elemzése Scheimpflug képalkotás segítségével és a kapott adatok életkori összefüggéseinek vizsgálata.

Betegek és módszerek: 14 év feletti életkorú pácienseket válogattunk be adatbázisunkba, akiknél a szem elülső szegmentuma réslámpás vizsgálattal ép volt. Korábbi szemészeti műtét, corneális betegség, kontaktlencse viselés nem szerepelt az anamnézisben. Minden szemről Scheimpflug kamerával (Pentacam HR) felvételt készítettünk és az adatokat statisztikailag elemeztük.

Eredmények: 383 páciens egy-egy szemén végeztük vizsgálatainkat. A betegek átlagos életkora 59,64 év (SD: 18,99 év, 14 és 90 év között) volt. Az elülső corneális felszínen mért astigmatismus átlaga 1,05 D (SD: 0,94 D; 0,0 és 7,2 D között); a hátsó felszínen pedig 0,35 D (SD: 0,21 D; 0,0 és 1,6 D között) volt. Az elülső felszínen mért astigmatismus 80,21%-ban volt legalább 0,5 D és 37,5%-ban volt legalább 1,0 D. A hátsó corneális felszín esetében legalább 0,5 D volt az astigmatismus mértéke az esetek 20,83%-ában. Az életkor és az astigmatismus mértéke közötti korreláció szignifikáns volt mind a cornea elülső (r= 0,17; p<0,01) mind a cornea hátsó felszínén (r=-0,16; p<0,01). A vizsgált, széles életkortartományú populáció esetében az elülső corneális felszín astigmatismusának meridiánja az életkor előrehaladtával jelentősen megváltozott, míg a hátsó corneális felszínen a meridián döntően változatlan maradt.

Következtetés: A cornea hátsó felszíne jelentős szerepet játszik a cornea teljes fénytörésének létrehozásában. A corneális hátsó felszín adatai nem következtethetők ki az elülső felszínéiből, így ennek közvetlen mérése elengedhetetlen olyan szemészeti beavatkozások esetében, ahol a cornea teljes törőerejének az eddiginél pontosabb meghatározása kritikus a műtéti kimenetel szempontjából.