A Nemzetközi Diabétesz Szövetség (IDF) becslése alapján a cukorbetegek ellátására körülbelül 612 milliárd dollárt fordítottak világszerte 2014-ben. A jelentős költségek mellett népegészségügyi jelentőségét a betegek számával tudjuk szemléltetni, amely meghaladja a 380 millió főt és számuk 2035-re elérheti az 592 milliót. A hatékony gondozás során fontos képet kapni az alábbi szövődményekről (neuropathia, nephropathia, retinopathia), társbetegségekről (akut miokardiális infarktus, ischémiás szívbetegség, lipidanyagcsere zavar, hypertonia, mikroalbuminuria).
Elemzésünk célja a hatékony gondozáshoz szükséges társbetegségek és szövődmények gyakoriságának vizsgálata egy klinikai adatbázisból. A nemzetközi és hazai ajánlások alapján állítottuk fel a keresett társbetegségeket illetve szövődményeket, melyeket az IDF (International Diabetes Federation), az OECD és a Magyar Diabetes Társaság is alkalmaz.
Elemzésünk alapját a DE KK ÁOK Belgyógyászati Intézet I. sz. Belgyógyászati Klinika MedSol rendszeréből származó adatok képezték. A 2000-2010 között diabetes mellitusban szenvedő betegek adatai kerültek feldolgozásra. Az adatok kinyeréséhez a Microsoft Office Excel, továbbá a Stata programokat használtuk. Ezek segítségével BNO kódok leválogatásával vált elérhetővé a keresett betegség.
A MedSol rendszerben az egyedi azonosítók alapján 4998 fő volt cukorbeteg, melyből 2661 nő (53,24%) és 2337 férfi (46,75%). A betegek átlagéletkora 62 év. A vizsgálatunk az 50 év feletti diabeteszes betegekre terjedt ki. A MedSol rendszerben a retinopathia gyakorisága férfiak körében 6,06% [4,83%-7,28%], nőknél 4,53% [3,58%-5,47%]. Az obesitas gyakorisága 2,9% [2,04%-3,75%] a férfiak esetében, nőknél 3,36% [2,54%-4,17%]. A férfiak körében a hipertonia gyakoriság 39,37% [36,87%-41,86%], nőknél 43,59% [41,34%-45,83%]. A 2008-as célzott reprezentatív felmérésben tapasztalt gyakoriságok szignifikánsan magasabbnak bizonyultak (p<0,05) mint a MedSol klinikai adatbázisban találtak.
A reprezentatív 2008-as felméréshez képest úgy tűnik, hogy a MedSol alulregisztrálja a társbetegségeket és a szövődményeket. E mögött állhat a nem egységes rögzítési módszer.