Az ischemiás mitralis regurgitáció krónikus, stabil anginás betegen, vagy szívinfarktust követően alakul ki. Mivel maga a billentyű szerkezetileg ép, a regurgitációt az annulus tágulat, a bal kamra lokális, vagy globális remodellációja okozza. E geometiai eltérések műtéti korrigálására nincs igazán optimális megoldás. Jelen tanulmányunkban azt vizsgáltuk meg, hogy a CABG során elvégzett mitralis annuloplasztika hogy változtatta meg a műtét után a bal kamra és pitvar morfológiáját és funkcióját.
79 , 2010-ben CABG műtéten átesett valamennyi betegnek (51 férfi, 28 nő, átlagéletkor: 66.9±8.5 év) mitralis regurgitációja is volt, ezek közül 10 esetben ez III-IV. fokúnak bizonyult. Itt a CABG mellett annuloplastikára is sor került. A másik csoportban csak CABG történt.
2015-ben echokardiográfiás vizsgálatok történtek, s a műtét előtti adatokkkal összehasonlítottuk a bal kamra és pitvar méreteit, ill. a residuális, vagy visszatérő regurgitáció nagyságát.
Az ötéves követés során azt találtuk, hogy a bal pitvar átmérője a műtét előttihez képest minden csoportban nőtt. (operált: 43.5±6.2mm vs. 45.8±5.99mm). A növekedés mértéke nagyobb volt abban a csoportban, amelyikben annuloplastica nem történt. (nem operált: 40.5±5.3mm vs. 43.1±5.9mm p<0.001)
A bal kamra mérete a műtét után 5 évvel jelentősen nem változott egyik csoportban sem, de a kiindulási átmérők az operált csoportban nagyobbak voltak, mint a nem operáltban, vagyis az eredetileg nagyobb kamra nem progrediált. (59.1±8.2mm vs. 53.9±8.5mm)
Recidív regurgitációt, amely reoprációt igényelt 2 esetben találtunk, a nem operált csoportban 5 év alatt nem progrediált műtéti fokúvá az eredetileg is enyhe-kp. súlyos fokú regurgitáció.
Ez idő alatt egy beteget sem vesztettünk el.
Konklúzió: Bár a mitralis annuloplastica nem ideális megoldás mitralis regurgitáció esetén, mégis jelentősége van a bal szívfél remodelling megelőzésében.