A tanulmány célja volt a hordozott aminoglikozid illetve karbapenem rezisztencia gének kimutatása a Debreceni Egyetem fekvőbeteg osztályairól 2014-ben gyűjtött Acinetobacter baumannii izolátumokban, valamint a gének megoszlásának összehasonlítása 2010 és 2011 között gyűjtött A. baumannii izolátumokkal.
Összesen 128 izolátumot vizsgáltunk, 94,5%-uk (121/128) XDR (eXtensively Drug Resistant) volt. Ezekkel szemben csak a colistin hatásos. A karbapenem fogyasztás folyamatosan nőtt, míg az aminoglikozid fogyasztás jelentősen nem változott (9,3 vs. 28,1 illetve 1,8 vs. 1,7 DDD/100 ápolási nap 2005-ben és 2014-ben).
Hat aminoglikozid modifikáló enzimet kódoló gén [aac(6’)-Ib, aac(3”)-Ia, ant(2’)-IIa, ant(3”)-Ia, aph(3’)-Ia, aph(3’)-VIa], öt karbapenem-hidrolizáló oxacillináz (Ambler „D” csoport) gén [blaOXA-23-like, blaOXA-24-like, blaOXA-48-like, blaOXA-51-like, blaOXA-58-like] jelenlétének vizsgálatára került sor, emellett vizsgáltuk az blaOXA-génekkel asszociált ISAba-1 inzerciós szekvencia jelenlétét is.
Az aminoglikozid rezisztencia esetében a domináns gén az aac(6’)-Ib gén hordozása volt, az izolátumok 85,9 %-ában (110/128) fordult elő. Az aph(3’)-Ia gént a minták 84,3%-a (108/120), ant(3”)-Ia-t 79,6 %-a (102/128), az A. baumannii-ra jellemző aph(3’)-VIa gént pedig73,4% (94/128) hordozta. Nem találtunk aac(3”)-Ia, ant(2’)-IIa gént.
Az összes izolátum hordozta a kromoszómálisan előforduló blaOXA-51 gént az ISAba-1 inzerciós szekvenciával együtt. A blaOXA-51-like génen kívül az izolátumok 94,5%-a (121/128) hordozott blaOXA-23-like gént, blaOXA-24-like, blaOXA-48-like és blaOXA-58-like gén nem fordult elő.
Az elmúlt három év alatt a karbapenem rezisztencia hátterében álló, eleve igen gyakran előforduló blaoxa23-like gén előfordulása szignifikánsan gyakoribbá vált (121/128 vs. 125/160, p<0,001), hasonlóan az aac(6’)-Ib (110/128 vs. 91/160, p<0,001), az aph(3’)-Ia (108/128 vs. 91/160, p<0,001) és az ant(3”)-Ia (102/128 vs. 91/160, p<0,001) génhez.
Az A. baumannii antibiotikumokkal szembeni magas rezisztenciája tovább nőtt. Ez nagy valószínűséggel a karbapenemek túlhasználatához kapcsolható, mely segíti XDR törzsek fennmaradását és terjedését.