Napjainkban a burnout szindróma az egészségügyi dolgozókat nagymértékben érintő jelenség. A magas elvárások miatt fizikailag és érzelmileg is kimerülnek a dolgozók. Kevés a sikerélményük, emiatt negatív gondolataik támadhatnak a munkájukkal kapcsolatban.
Célkitűzésünk annak bemutatása, hogy a vizsgált populációban, a burnout egyes fázisait, milyen tényezők válthatják ki.
A kutatásom forráspopulációját a Debreceni Klinikai Központ Bőrgyógyászati Klinikájának, illetve a Belgyógyászati Klinika „A” és „B” épületének orvosai és ápolói alkották. A Bőrgyógyászati Klinika esetében Prof. Dr. Remenyik Éva, a Belgyógyászati Klinika „A” épületében Prof. Dr. Paragh György és a Belgyógyászati Klinika „B” épületében Prof. Dr. Illyés Árpád intézetvezetőktől, írásbeli engedélyt kaptam a kérdőívek kiosztására. A papír alapú kérdőívek kitöltése után, az adatbevitel az Epiinfo program, míg az adatok feldolgozása a Microsoft Excel és STATA programok segítségével történt.
A kérdőíveket összesen 130 fő töltötte ki, ebből 28 orvos és 102 ápoló. A kiégést 5 szakaszra lehet felosztani. 1-es az idealizmus szakasza, 2-es a realizmus szakasza, 3-as a stagnálás, 4-es a frusztráció és az 5-ös a legrosszabb, az apátia szakasza. Keresztmetszeti vizsgálatunk alapján, sajnos már a 3-as kategóriába került a teljes mintánk 59,23%-a. Tehát már a kiégés olyan fázisa áll fenn, amelynél a szakirodalom megelőzést javasol. Elemzésünk alapján a 40-60 órát dolgozók nagyobb gyakorisággal kerülnek az 5. csoportba, mint a kevesebb, mint 40 órát dolgozók. Továbbá a 4. és 5. kategóriába gyakrabban kerülnek azok, akik kevesebb, mint 40 órát töltenek családjuk körében; 1-2 alkalommal étkeznek naponta; soha nem végeznek fizikai aktivitást; soha vagy csak ritkán foglalkoznak önmagukkal; valamint visszahúzónak érzékelik a környezetüket.
Eredményeink alapján megállapítható, hogy a klinikai dolgozók jelentős része már a kiégés szempontjából stagnál, prevencióra van szükség a kevesebb műhiba, az elvégzett munka hatékonyságának növelése és a progresszió megelőzése érdekében.
A kiégés-szindróma létrejöttét meghatározó tényezők pontosabb megismeréséhez, további vizsgálatok és nagyobb minta elemszámú kutatások szükségesek.