A ciklodextrin (CD) molekulákat régóta, előszeretettel alkalmazzák a gyógyszeripar, környezetvédelem, mezőgazdaság, vegyipar és élelmiszeripar különböző területein. Széles körű felhasználásuk speciális szerkezetüknek köszönhető. A CD molekulák ciklikus oligoszacharidok, melyek α-1,4- glikozidos kötéssel kapcsolódó α-D-glükopiranóz egységekből épülnek fel. A kapcsolódó glükóz egységek egy kívülről hirdofil, belülről hidrofób tulajdonságokkal rendelkező gyűrű alakú struktúrát hoznak létre. A glükóz egységek száma alapján megkülönböztetünk α-, β-, és ϒ- ciklodextrineket, melyekben 6, 7, és 8 ezen glükóz egységek száma. Szolubilizáló képességüknek köszönhetően fokozzák egyes lipofil anyagok vízoldékonyságát, fizikai- kémiai stabilitását, ezáltal a biológiai hozzáférhetőségét. Az α- és β-CD származékok in vitro és in vivo vizsgálatáról több adat áll rendelkezésre. Ebből kiindulva munkánk során célként tűztük ki a különböző, újonnan szintetizált ϒ-CD származékok citotoxikus hatásának vizsgálatát. Mivel a leggyakoribb gyógyszeres kezelés orális adagolással valósul meg, Caco-2 sejtvonalon modelleztük az intesztinális felszívódást és vizsgáltuk az esetleges citotoxikus hatásokat. A vizsgálni kívánt ϒ-ciklodextrinekből készített hígítási sorral MTT tesztet végeztünk, majd meghatároztuk az egyes származékokhoz tartozó IC50 értékeket. A ϒ-ciklodextrineket azonban parenterális formulációk előállításához is felhasználják, ezért humán vörösvértesteken hemolízis tesztet végeztünk, majd meghatároztuk az egyes HC50 értékeket. Végül az előbbiekben említett toxicitási tesztek igazolására elvégeztük az élő sejtek növekedési kinetikájára irányuló RT-CES tesztet is a ϒ- ciklodextrinekkel. Ennek alapján toxicitási sorrendet állítottunk fel, valamint kapcsolatot kerestünk a vizsgált ϒ-CD toxicitása és az alkalmazott koncentráció között. Az eredmények kiértékelése után javaslatot teszünk a biztonságos szerkezetre és koncentrációra a gamma CD-k vonatkozásában.