Az afrikai álomkórt a Trypanosoma brucei egysejtű eukarióta paraziták okozzák. Ez a betegség több mint 70 millió ember életét veszélyezteti Afrikában. Nincs ellene védőoltás, így nagyon fontos a Trypanosomák differenciációjának megismerése a hatékony gyógyszerfejlesztés érdekében.
A T. brucei több fejlődési szakaszon megy keresztül emlős és cecelégy gazdaszervezetekben, melynek egyik jelentős lépése az ún. „stumpy” forma átalakulása a rovarban életképes „prociklikus” formává. E jelátviteli út kulcsenzime egy tirozin foszfatáz (TbPTP1). A TbPTP1 szubsztrátja a TbPIP39 Ser/Thr foszfatáz, melyet defoszforilációval inaktív állapotban tart. Differenciációs szignálok hatására a TbPTP1 enzimaktivitása csökken, a TbPIP39 foszforilálódik. Az aktivált/foszforilált TbPIP39 a glikoszómákba vándorol, ezáltal a differenciáció visszafordíthatatlanná válik. A glikoszóma a glikolízis és más folyamatok színteréül szolgáló peroxiszóma-szerű sejtszerv. A Trypanosomáknak fejlődésük során sokféle környezethez kell alkalmazkodniuk, ezért fontos metabolizmusuk gyors megváltoztatása. Ennek egyik lehetséges módja a glikoszómák és bennük az enzimek teljes lecserélése.
Munkám célja az volt, hogy nyomon kövessem a PIP39 fehérje lokalizációjának változását a differenciálódás korai szakaszában és megállapítsam, hogy a PIP39 az összes jelenlévő vagy csak az újonnan kialakuló glikoszómákban mutatható-e ki, illetve mi lesz a glikoszómák további sorsa? Kísérleteimben glikoszóma- és lizoszóma specifikus fehérjéket illetve TbPIP39-t jelöltem fluoreszcens antitestekkel, majd fluoreszcens mikroszkóppal vizsgáltam a kolokalizációt. Kísérleteink azt mutatták, hogy a differenciálódás kezdetén a TbPIP39 a flagelláris zsebben található, majd 30-60 perc elteltével az újonnan keletkező „prociklikus” glikoszómákban jelenik meg. A TbPIP39 glikoszómális transzlokációja kiváló korai „stumpy”→„prociklikus” differenciációs markerként használható a jövőben a Trypanosoma kutatásban.