Bevezetés: A klinikai gyakorlatban alkalmazott markerek előrevetíthetik a kórfolyamat agresszivitását, a betegség kezelés nélküli lefolyását (prognosztikus markerek), illetve jelezhetik, hogy meghatározott kezelési formáktól milyen válaszreakció várható/remélhető (prediktív markerek). Számos marker egyúttal a „személyre szabott” kezelés célpontjaként is szerepelhet. A prognosztikus és prediktív markerek, a szövettan és a klasszifikáció között több szintű, hálózatszerű összefüggések/kölcsönhatások vannak.
A pulmonális onkológiában a kutatások főként az olyan fehérjét kódoló onkogének és tumorszuppresszor gének azonosítására összpontosultak, melyek diagnosztikus és terápiás célpontokként funkcionálhatnak. Hazánkban, a mindennapi gyakorlatban csak az EGFR, a KRAS és az ALK mutációs státuszát vizsgálják, melyek alapján döntenek a páciensek célzott terápiás kezeléséről.
Célkitűzés: A jelenleg alkalmazott markerek használatának statisztikai analízise mellett azt kívántam irodalmi adatok segítségével vizsgálni, hogy a "checkpoint inhibitorok" felismerése járhat-e prognosztikus és/vagy prediktív információval.
Módszer: Irodalmi feldolgozás, valamint a debreceni és országos adatok (kórszövettani vizsgálatok, cytopathologiai vizsgálat, molekuláris vizsgálat) statisztikai összevetése.
Eredmény: A prognosztikus és prediktív markerek tárháza folyamatosan bővül. Napjainkban a mindennap vizsgált alterációkon kívül számos egyéb aberrációval rendelkező beteg esetében „bevethető” a személyre szabott kezelés, ám a legnagyobb áttörésnek az immunterápia ígérkezik. Ennek ellenére az immunblokáddal kapcsolatos adatok pontos szerepe az egyes szervek daganataival kapcsolatban (tüdő, agy, melanoma, lymphoid) további vizsgálatokat igényel.