A nyálmirigyek mirigyvégkamrái polarizált szerkezetű és működésű acinussejtekből állnak, melyek tevékenységének eredménye a primer nyál. A nyáltermelés folyamatát leíró jelenlegi modell szerint a folyadékszekréció hajtóerejét az acinussejtek bazális membránjában elhelyezkedő Na+/K+ pumpák biztosítják azáltal, hogy az általuk felépített Na+-gradiens terhére a Na+/K+/2Cl- kotranszporter a bazális membránon keresztül Cl--okat juttat az intracelluláris térbe és megemeli a sejt Cl- koncentrációját. A Cl- a luminális membránban lévő Cl- csatornákon keresztül az acinus lumenébe áramlik és elektromos hajtóerőt generál a Na+ számára. A primer nyál úgy keletkezik, hogy a paracelluláris útvonalon keresztül Na+ szekretálódik a lumenbe, amit a víz az ozmotikus gradiense mentén követ. Ugyanakkor a K+-ok a pumpával azonos oldalon (a bazális membránon) ioncsatornákon keresztül hagyják el a sejtet.
Munkacsoportunk korábbi mérései szerint azonban a K+ csatornák parotis acinussejteken főleg a luminális membránban helyezkednek el, ami nagyfokú luminális K+ szekréciót eredményez. Ennek ellenére a primer nyál K+ koncentrációja viszonylag alacsony (kb. 11 mM), ami felveti annak lehetőségét, hogy a K+ a luminális oldalon Na+/K+ pumpák segítségével reabszorbeálódik.
A hipotézis ellenőrizéséhez immunfluoreszcenciás eljárással és fluorescens jelöléssel ellátott ouabain alkalmazásával meghatároztam a Na+/K+ pumpa elhelyezkedését. Kísérleteimhez egér parotisból enzimatikusan izolált acinussejt-csoportokat használtam. Konfokális mikroszkóppal készített felvételeim szerint a Na+/K+ pumpa a bazolaterális és a luminális membránban egyaránt megtalálható. (A luminális membránt a TMEM16A Cl- csatorna és az IP3 receptor jelölésével azonosítottam.)
Eredményeim felhasználásával egy új nyálszekréciós modellt alkottunk, melyben a K+ csatornák nagy része a luminális membránban helyezkedik el és a szekretált K+-t a Na+/K+ pumpa reabszorbeálja, miközben Na+-t pumpál a lumenbe, ezzel legalább részben kiváltva a paracelluláris Na+ szekréciós útvonalat.