A későbbi igazságügyi orvosszakértői vélemény alapjául szolgáló látlelet elkészítése a sérültet először ellátó orvos feladata, aki lehet traumatológus, sebész szakorvos, akár háziorvos is. Gyakran előfordul, hogy az első leíró orvos pontatlanul vagy hiányosan írja le a sérüléseket. Az igazságügyi orvosszakértők nem tudnak jogi szempontoknak megfelelő, használható, megalapozott ítélkezés alapját képező szakértői véleményt alkotni a nem megfelelő adattartalmú látleletek alapján.
Munkám célja, hogy feltárjam a leggyakrabban elkövetett hibákat a szakorvosi, de nem igazságügyi orvosszakértők által történt sérülések leírásában. Az így nyert adatok alapját képezhetik egy, az ellátó orvosok munkáját, látlelet szerkesztését segítő, a kórházi informatikai környezetben könnyedén futtatható szoftvernek.
A vizsgálatokhoz szükséges beteganyagért a Kenézy Gyula Kórház és Rendelőintézet Traumatológiai és Kézsebészeti Osztályának járóbeteg szakrendelőjébe jártam 2015 februárjától októberéig, ahol megfigyeltem az ambuláns ellátás módját és a sérülések ottani dokumentálását.
Előzetesen elkészített munkatervem alapján olyan sérülteket vizsgáltam meg, akik sérüléseiket testi sértésnek minősülő cselekmények során szerezték, esetleg közlekedési- vagy foglalkozási balesetben sérültek meg, így számukra szükségessé válhat a későbbiekben látlelet készítése, melyet büntető- vagy polgári eljárásban használhatnak fel. A sérülések leírását az első ellátó orvossal párhuzamosan végeztem, munkáját nem akadályozva, a leírást sem a vizsgálat során, sem később meg nem beszélve vele.
Az adatgyűjtés után, kikértem a tanszékről az általam is leírt 24 sérült ambuláns lapjait, hogy összehasonlítsam a kétféle sérülésleírást. A szempontrendszert az Országos Igazságügyi Orvostani Intézet 16. számú módszertani levele és a Sótonyi Péter: Igazságügyi orvostan című egyetemi tankönyv alapján állítottunk fel. Az eredményeket, eltéréseket előadásomban kívánom ismertetni.