Bevezetés: A plazma XIII-as faktora (pFXIII) egy A2B2 alegység összetételű heterotetramer protranszglutamináz. Az A (FXIII-A) a potenciálisan aktív, a B (FXIII-B) a gátló/stabilizáló alegység. In vivo a pFXIII fibrinogénhez kötve kering. A plazma fibrinogén kb. 15%-át kitevő γAγ’, ill. a kb. 0,5%-nyi γ’/γ’ formák γ’ lánca a FXIII fő kötőhelye. A FXIII-B-n keresztül megvalósuló kötődés részletei nem ismertek. Alternatív splicing eredményeként létrejövő γ’ lánc 20 aminosavnyi szakasszal tér el a γA lánctól. Ezt a 20 tagú szakaszt (γ’ peptid) két formában szintetizáltattuk meg: az eredeti poszttranszlációs módosulásnak megfelelően a két tirozin oldalláncon szulfát csoporttal ill. nélkülük.
Célkitűzés: a FXIII-B ill. a pFXIII és a fibrinogén γ’ peptidek közötti kölcsönhatás tanulmányozása, kinetikai paramétereinek meghatározása felszíni plazmon rezonancia (Surface Plasmon Resonance, SPR) technikával.
Anyagok és módszerek: a pFXIII és a FXIII-B izolálása humán plazmából történt. Az SPR méréseket Biacore X készülékkel végeztük el CM5-ös szenzor chipeken, melyekre a peptideket kovalensen immobilizáltuk. A szulfatált γ’ peptidet a SZTE Orvosi Vegytani Intézetében, a nem szulfatált peptidet tanszékünkön állították elő. Analitként a FXIII-B, ill. a pFXIII különböző koncentrációit alkalmaztuk. Kontrollként etanolaminnal blokkolt felszínt használtunk.
Eredmények: a szulfatált γ’ peptid és a FXIII-B alegység kötődését 7,42x10-8 M, a szulfatálatlan γ’ peptid és a FXIII-B alegység kölcsönhatását pedig 1,68x10-7 M egyensúlyi disszociációs állandóval (KD) jellemeztük. A szulfatált γ’ peptid és a pFXIII között meglepő módon az általunk használt módszerrel nem tudtunk kölcsönhatást kimutatni.
Konklúzió: a szulfatált és nem szulfatált peptidek FXIII-B-vel kialakított kölcsönatását kinetikai paraméterekkel jellemeztük. A különböző peptidekkel kapott, közel egy nagyságrenddel eltérő KD értékek alapján arra következtetünk, hogy a fibrinogén γ’ lánc tirozin oldalláncain bekövetkező szulfatációt eredményező poszttranszlációs módosítás jelentősen befolyásolja a fibrinogén és a FXIII-B alegység kötődését. A pFXIII-al kapott eredmények további vizsgálatokat igényelnek.