Bevezetés: A béltraktus anatómiailag jól elkülöníthető területein a dendritikus sejtek (DS) a nyálkahártya eltérő összetételű mikrokörnyezetében fejlődnek, ami befolyásolhatja a bakteriális vagy virális stimulusokkal szembeni válaszuk mértékét és irányultságát. A bél mikrokörnyezetét meghatározó all-transz retinsav (ATRA) elsősorban a vékonybél proximális szakaszán, a sztróma sejtekben és a DS-ekben termelődik, míg a vajsav (butirát) a vastagbél mikroflórája által fermentált növényi eredetű rostokból származik. Célunk az ATRA és a vajsav jelenlétében differenciálódó monocita-eredetű DS-ek (moDS) bakteriális és virális stimulusok hatására kialakuló válaszának vizsgálata.
Módszerek: Az 50 µM nátrium-butirát, illetve 1 nM ATRA jelenlétében vagy hiányában differenciáltatott moDS-eket nagy tisztaságú lipopoliszachariddal (LPS) vagy poly(I:C)-vel aktiváltuk. A moDS-ek által termelt citokinek koncentrációját ELISA módszerrel, a sejtfelszíni molekulák megjelenését áramlási citometria segítségével határoztuk meg. A moDS-ek gyulladásos és antivirális válaszának beindításában szerepet játszó gének relatív mRNS szintjeit kvantitatív valós idejű PCR technikával vizsgáltuk.
Eredmények: A glikolipid antigének prezentációjában kiemelt szerepet játszó CD1 molekulák sejtfelszíni megjelenését nyugvó moDS-ekben az ATRA és a vajsav eltérő mértékben gátolta. Az LPS és a poly(I:C) megemelte a CD40 és a CD86 kostimuláló, illetve a HLA-DR molekulák sejtfelszíni megjelenését, amely hatást az ATRA és a vajsav eltérő mértékben gátolt vagy fokozott. Az LPS és a poly(I:C) által kiváltott és a moDS-ek antivirális válaszát irányító gének expressziója az ATRA és a vajsav jelenlététől függően változott.
Következtetés: A bélrendszerben előforduló ATRA és a vajsav olyan anyagcseretermékek, amelyek a baktériumokkal és a vírusokkal szembeni immunválasz során in vitro körülmények között képesek a humán moDS-ek gyulladásos és tolerogén irányú elkötelezettségét befolyásolni.