A korábbiakban kimutattuk, hogy i) a faggyúmirigyekben lokálisan termelődő endokannabinoidok (eCB; pl. anandamid [AEA]) kulcsfontosságúak a bazális lipidtermelés fenntartásában; és ii) a szebociták eCB-kezelése drámai mértékben fokozza a sejtek lipidszintetikus aktivitását. Amikor azonban az eCB-tónust az AEA-ot lebontó enzim, a zsírsavamid-hidroláz (FAAH) gátlásával intracellulárisan fokoztuk, a várttal ellentétben a lipidszintézis csökkenését tapasztaltuk. Ez alapján felvetődött, hogy az eCB-ok extra-, illetve intracelluláris felhalmozódása részben eltérő jelpályákat aktiválhat. Ezért jelen kísérleteink során az eCB-tónus extracelluláris fokozásának hatásait kívántuk megvizsgálni, amihez az eCB-ok sejtekbe történő felvételét mediáló eCB membrántranszporter (EMT) egy inhibitorával, a VDM11-gyel kezeltünk humán immortalizált SZ95 szebocitákat.
Megállapítottuk, hogy a VDM11 kezelés (≤10 µM; 48h) nem befolyásolta a szebociták életképességét (MTT-assay), és nem okozott korai, sejtszámváltozással még nem járó apoptotikus vagy nekrotikus sejthalált sem (kombinált, fluoreszcens DilC1(5)-SYTOX Green jelölés). Kimutattuk azt is, hogy az EMT gátlásával kiváltott extracelluláris eCB-szint-fokozódás (szemben a korábban a FAAH gátlásakor tapasztaltakkal) jelentősen megnövelte a lipidszintézist (Nile Red jelölés; 48h), bár ez a növekmény elmaradt az AEA-kezelés esetében általában tapasztalhatótól. Érdekes módon a VDM11 10 µM-ban alkalmazva látszólag csökkentette az AEA lipogén hatását, melynek hátterében a két anyag kumulatív citotoxikus hatása állhatott (MTT-assay). Végül több fontos gyulladásos citokin (interleukin [IL]-1α, IL-1β, IL-6, IL-8 és tumornekrózis faktor-α) expressziójának vizsgálatával megállapítottuk, hogy a VDM11 kivédte a bakteriális fertőzést modellező lipopoliszacharid kezelés pro-inflammatórikus hatását (1 µM; Q-PCR).
Eredményeink arra utalnak, hogy az extra-, illetve intracellulárisan induló eCB-szignalizáció komplex módon befolyásolja a humán szebociták biológiai folyamatait, ami felveti az eCB-diszreguláció esetleges szerepét az acnehoz vezető szeborrea kialakulásában.