Bevezetés: A 2-es típusú cukorbetegség (T2DM) kialakulásában az elhízás és az inzulin rezisztencia (IR) központi szerepet játszik, és szoros összefüggést mutatnak a szív- és érrendszeri betegségekkel. Az IR mérséklésének leghatékonyabb módja a testsúly-csökkentéssel egybekötött életmódváltás és a fokozott testmozgás. A diabeteses neuropathia a legkorábbi és sokszor aluldiagnosztizált mikrovaszkuláris szövődménye a T2DM-nek. A diabeteses autonóm neuropathia jelenléte fokozott kardiovaszkuláris rizikót jelez. Az utóbbi időben számos vizsgálat foglalkozott a vázizom, mint aktív endokrin szövet szerepével, mely különböző izomspecifikus citokineket, myokineket termel. Az irisinről, egy új hormonszerű miokinről azt feltételezzük, hogy szintjének változása összefüggésben lehet az IR mértékével.
Betegek és módszerek: Vizsgálatunkba 13 frissen felismert vagy három éven belül felfedezett 2-es típusú cukorbeteget vontunk be, akik 6 héten keresztül heti minimum 150 perc intenzív testmozgást végeztek. Kerékpár ergometriával kontrolláltuk a betegek terhelhetőségét, a perifériás szenzoros neuropathiát az áramérzet-küszöbértékkel (CPT) jellemeztük, amit a Neurometer (Neurotron Inc., Baltimore MD, USA) készülékkel határoztunk meg. A kardiovaszkuláris autonóm neuropathiát a Ewing-féle standard kardiovaszkuláris reflextesztekkel vizsgáltuk. Az irisin koncentrációkat ELISA módszerrel határoztuk meg.
Eredmények: A betegek testsúlya átlagosan 1,3 kg-ot csökkent. A vázizom tömeg 0,79 kg-ot nőtt, a testzsír tömeg átlagosan 1,58 kg-ot csökkent. Az ergometriával mért terhelhetőség szignifikánsan nőtt (p<0,05), a perifériás szenzoros funkció (p<0,05) és a kardiális autonóm reflextesztek pontértéke (p<0,05) egyaránt szignifikánsan javult. A szenzoros funkció változását a BMI-vel összehasonlítva negatív (p<0,05), míg a vázizom tömeggel pozitív korrelációt találtunk (p<0,05). A szenzoros funkció javulása és a vázizom tömeg növekedése egyaránt pozitív összefüggést mutatott az irisin szinttel (p<0,001).
Következtetések: Az intenzív testmozgás rövidtávon is jelentősen javítani tudja a fizikális terhelhetőséget, csökkenteni az IR-t és mérsékelni a kardiovaszkuláris rizikót a T2DM korai szakában.