Vizsgálatunkban pszichiátriai fekvőbetegek körében mértük a pszichoedukáció mint egyszerű rehabilitációs módszer hatékonyságát a lelkiállapot javulására, valamint olyan jellemzőket kerestünk, amelyek alapján becsülhető a javulás várható mértéke.
A vizsgálatot egy megyei oktató kórház pszichiátriai osztályára 2015. július 1. és december 1. közt bekerült, legalább 14 napos fekvőbeteg-ellátásban részesült felnőtt betegekkel végeztük, akiknél értelmi fogyatékosság, demencia, pszichózis vagy reziduális állapot nem állt fenn. A betegek felvételkor és elbocsátáskor is kitöltöttek egy kérdőívet, amely a demográfiai adatok és társas kapcsolatok mellett gyermekkori traumatikus élményekre, valamint az aktuális egészségi állapotra vonatkozó kérdéseket tartalmazott. Az objektív egészségi állapotot a kezelőorvos által pontozott standard skálával mértük. Az együttműködést vállaló betegek közül a páros sorszámúak pszichoedukációban is részesültek. A 33 fős mintában az alkoholfüggő és depressziós betegek voltak a legnagyobb arányban (30%); a betegek átlagosan 33 napig részesültek ellátásban. A teljes mintában a bekerüléskor mérthez képest az objektív (p<0,001) és szubjektív egészségi állapot (p<0,001), valamint a koherencia-érzés (p=0,026) és a perfekcionizmus (p=0,027) is szignifikáns javulást mutatott távozáskor. A pszichoedukációban részesült és nem részesült betegek a vizsgált mutatók tekintetében nem különböztek szignifikánsan egymástól felvételkor. A pszichoedukációt kapottakat a kontroll csoporthoz hasonlítva, az objektív és szubjektív egészségi állapot mindkét csoportban szignifikánsan nőtt az elbocsátás időpontjára (szignifikancia szint: p=0,001 vagy kisebb). A koherencia-érzés és a pszichés stressz átlagpontszáma az intervenciót nem kapottak csoportjában szignifikánsan javult (p=0,012, illetve p=0,025), míg az intervenciós csoportban nem változott jelentősen. A távozáskor mért szubjektív egészségi állapotot 48%-ban magyarázta a terápiás modalitások összessége, az elbocsátáskor mért koherencia-érzés, és az iskolai végzettség. Az alacsonyabb iskolai végzettség, a magasabb koherencia-érzés és a korlátozott számú terápiás eljárások nagyobb mértékű javulást jósolnak.