Az angiotensin-2 (AT-II) a vérnyomás és elektrolitháztartás szabályozása mellett szerepet játszik a sejtek hipertrófiájának kialakulásában. Kutatások igazolták az autofágiának, mint önemésztő mechanizmusnak a szerepét a hipertrófia szabályozásában. Vizsgálataink során ezen két folyamat közötti kapcsolatot tanulmányoztuk.
Munkánk során kísérleteinkhez H9c2 patkány kardiomioblaszt sejteket használtunk. Korábbi vizsgálataink kiterjesztéseként több dózisban kezeltük a sejteket AT-II-vel. Az I. csoporton 100 nM, II. csoporton 400 nM, III. csoporton 1000 nM, IV. csoporton 10000 nM AT-II kezeléseket végeztünk, melyekkel a sejtek hipertrófiáját kívántuk indukálni. Kontrollként kezeletlen csoportot használtunk. A sejtek életképességének vizsgálatát MTT módszer segítségével, a méretbeli változást fluoreszcens festékkel konjugált falloidinnel határoztuk meg. Az autofágiás vakuólumok detektálására CytoID festést alkalmaztunk a vizsgált csoportok esetében. Az autofágia tanulmányozása céljából Western blot analízissel követtük nyomon a Beclin-1 és LC3BII fehérje expressziójának változását.
MTT assay során a legnagyobb dózisú AT-II kezelésnél csökkent a sejtek életképessége. A sejtméret meghatározása során ugyancsak a 10000 nM AT-II-vel kezelt sejteken mértünk a legnagyobb növekedést, azonban a többi csoportban is 20-25 % sejtméret változást detektáltunk. CytoID festés során az alacsonyabb dózisú csoportoknál figyeltük meg a legintenzívebb autofagoszóma képződést. Western blot analízis során az AT-II kezelt csoportokban volt fokozottabb az LC3BII és a Beclin-1 expressziója, ezen belül is a II. csoport mintáiban volt a leghangsúlyosabb. Érdekességképpen megjegyzendő, hogy előzetes vizsgálataink alapján rapamicinnel előkezelt sejteken az AT-II kisebb mértékben növelte meg a sejtméretet.
Összegezve megállapítható, hogy az AT-II dózisfüggő módon modulálja az autofágiás folyamatokat.
Támogatás: OTKA PD 111794, K 104017.