Bevezetés: Újabb irodalmi adatok alapján a nagy tumorasszociált macrophagarány és az ezzel jó korrelációt mutató csökkent perifériás abszolút lymphocyta/abszolút monocytaarány (LMR) kedvezőtlen prognosztikai marker Hodgkin-lymphomában (HL). Munkám során célom eldönteni, a LMR és az interim PET-CT vizsgálat (PET2) együttes eredménye erősíti-e a PET2 vizsgálat prognosztikai értékét.
Betegek és módszerek: 72 HL beteget vizsgáltam, akiket 2008-2014 között a DEOEC II. és III. sz. Belgyógyászati Klinikáján diagnosztizáltak és akiknek rendelkezésre állt PET2 eredménye. A diagnózis idején mért abszolút lymphocyta- és monocytaértékek hányadosát tekintettem lymphocyta/monocytaaránynak, melynek cut-off értékét ROC görbével határoztam meg, ez betegeim körében 2,2-nek adódott (LMR>2,2: kedvező, LMR<2,2: kedvezőtlen). A minták homogenitását T-próbával vizsgáltam. A teljes és eseménymentes túlélést Kaplan-Meier görbével jellemeztem és Cox-regresszióval multivariáns analízist végeztem. A p<0,05 értéket tekintem szignifikánsnak.
Eredmények: 72 HL betegből 43 korai és 29 előrehaladott stádiumú, átlagos követési idejük 51 hónap. A progressziómentes túlélés (PFS) szignifikánsan rosszabb az alacsony (<2,2) LM arányú (p=0,003), illetve a PET2 pozitív csoportban (p=0,000). A 2 változó együttes szerepét elemezve tapasztaltam, hogy a kettős pozitivitás (LMR<2,2 és PET2 pozitív) szignifikánsan rosszabb túlélést eredményez azokhoz képest, akiknél csak az egyik pozitív (LMR>2,2 de PET2 pozitív vagy LMR<2,2 de PET2 negatív) vagy akiknél mindkettő negatív (LMR>2,2 és PET2 negatív) (p=0,000). Multivariáns analízissel mind LMR, mind PET2 független prognosztikai tényezőnek bizonyul, melyek egymás hatását erősítik.
A teljes túlélés (OS) tekintetében nem tapasztaltam szignifikáns különbséget sem a LMR<2,2/LMR>2,2 sem a PET2 negatív/pozitív csoport között és a 2 változó együttes hatása sem eredményezett jelentős eltérést.
Konklúzió: A diagnózis idején mért LMR könnyen elérhető, olcsó prognosztikai tényező lehet, ami az interim PET-CT vizsgálati eredmény pozitív és negatív prediktív értékét fokozhatja, így segíthet kiválasztani azokat a betegeket, akiknek standardtól eltérő kezelésre lehet szükségük.