Felfüggesztési stratégiák hatása a postoperativ residualis neuromuscularis blokád előfordulására neuromuscularis monitorozás nélkül

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Konferencia: 
2015/2016. tanév
Tagozat: 
Neurológia, neurovaszkuláris medicina, pszichiátria, aneszteziológia és intenzív terápia, sürgősségi betegellátás
Előadó szerző adatai
Név (format for foreign students: Last Name, First Name): 
Maklári Éva Ágnes

Előadás adatai

Előadás címe: 
Felfüggesztési stratégiák hatása a postoperativ residualis neuromuscularis blokád előfordulására neuromuscularis monitorozás nélkül
Összefoglaló: 

Bevezetés:
Vizsgálatunk célja annak tisztázása volt, hogy neuromuscularis monitorozás (NMM) nélkül végzett műtétek során különböző felfüggesztő szerek alkalmazása vagy azok mellőzése, hogyan befolyásolja a residualis curarisatio (RC) előfordulását.
Betegek és módszerek:
Részben randomizált, kontrollált, kettős vak vizsgálatunkba 125 beteget vontunk be. Az inductiót követően kalibráltuk a TOF WATCH SX készüléket, majd 0,6 mg/kg rocuronium adása után intubáltuk a beteget. A műtét során az altatóorvos döntött az izomrelaxáns ismétléséről, de a NM monitort nem használhatta. A műtét végén az anesthesiologus döntötte el, hogy ad-e a betegnek felfüggesztő szert. Amennyiben igen, akkor a beteg előzetes vakosított randomizáció alapján 2 mg/kg sugammadexet (SG), 0,05 mg/kg neostigmint (NEO), vagy placebót kapott. Vakosított TOF mérést végeztünk a döntés/függesztő szer beadás és az extubálás pillanatában. A műtét után a beteget postoperativ őrzőben (PACU) monitoroztuk, ahol az érkezéskor, majd a 20., 40. és 60. percben egy független vizsgáló TOF mérést és klinikai izomerő vizsgálatot végzett. Ha az extubálást követően bármikor TOFR<0,9-et mértünk és légzési elégtelenség jeleit észleltük, 2 mg/kg sugammadex „mentő gyógyszert” adtunk a betegnek.

Vizsgálatunk elsődleges végpontja a RC (nTOFR<0,9) előfordulása volt, az őrzőbe érkezés pillanatában a függesztő szert kapott és nem kapott betegek körében. Másodlagos végpont a mentő gyógyszer adásának előfordulása volt a két csoportban.
Eredmények:
50 esetben (40%) nem került sor függesztő szer adásra. Kisebb volt a RC előfordulása a függesztett betegek (SG+NEO) (5/53), mint a nem függesztett (13/50) betegek között (OR: 0.3, p=0.03). A SG hatékonyabb volt, mint a placebo (1/27 vs. 10/22; OR:0.05, p=0.005) és a nem függesztés (OR: 0.1095, p=0,039). A NEO hatékonyabb volt, mint a placebo (4/26 vs. 10/22; OR: 0.218, p=0.028), de nem különbözött a nem függesztéstől (OR: 0.518, p=0.297). Mentő gyógyszer adására 3 NEO-t, 3 placebót kapott és 4 nem függesztett betegnél volt szükség (p>0,05).
Következtetések
NMM nélkül a sugammadex hatékonyan megelőzi a RC-t, míg a NEO mellett ill. a függesztés hiányakor a RC egyforma mértékben tapasztalható.

1. témavezető adatai
Név: 
Dr. Pongrácz Adrienn
Intézet / Tanszék/ Klinika: 
Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Tanszék
2. témavezető adatai
Név: 
Dr. Nemes Réka
Intézet / Tanszék/ Klinika: 
Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Tanszék

Támogatók: Támogatók: Az NTP-TDK-14-0007 számú, A Debreceni Egyetem ÁOK TDK tevékenység népszerűsítése helyi konferencia keretében, az NTP-TDK-14-0006 számú, A Debreceni Egyetem Népegészségügyi Karán folyó Tudományos Diákköri kutatások támogatása, NTP-HHTDK-15-0011-es A Debreceni Egyetem ÁOK TDK tevékenység népszerűsítése 2016. évi helyi konferencia keretében, valamint a NTP-HHTDK-15-0057-es számú, A Debreceni Egyetem Népegészségügyi Karán folyó Tudományos Diákköri kutatások támogatása című pályázatokhoz kapcsolódóan az Emberi Erőforrás Támogatáskezelő, az Emberi Erőforrások Minisztériuma, az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet és a Nemzeti Tehetség Program