Az echinocandinok az elsődlegesen választandó antifungális szerek a magas mortalitással járó invazív Candida fertőzések kezelésében. Az echinocandinok koncentrációfüggő aktivitása miatt, elméleti megfontolások alapján, felmerült, hogy az echinocandinok dózisának az emelése terápiás előnyt jelenthet a jelenleg alkalmazott dózisokhoz képest. Kísérleteink során, ezért megvizsgáltuk a caspofungin in vitro és in vivo hatékonyságát 3 C. albicans klinikai izolátum és egy echinocandin rezisztens C. albicans törzs ellen. A MIC értékek RPMI-1640 tápközegben 0,015-0,03 mg/L voltak a klinikai izolátumok esetében és 4 mg/L a rezisztens törzs esetén. Ötven százalék humán szérummal kiegészített tápközegben a MIC értékek a három izolátum esetében 0,12-0,25 mg/L, míg a rezisztens törzsnél >32 mg/L voltak. A MIC meghatározás során 2 izolátum paradox növekedést mutatott RPMI-1640-ben (növekedés a MIC érték feletti üregekben), de 50% szérumban nem. RPMI-1640-ben, 1 mg/L caspofungin esetén az ölési ráta nagyobb volt, mint 16 mg/L és 32 mg/L-nél (p<0.001). Az ölési ráta értékek között, 50% szérumban, 1-32 mg/L tartományban, statisztikailag szignifikáns különbég nem volt (p>0,05). A napi 3, 5 és 15 mg/kg caspofungin dózisok szignifikánsan csökkentették a neutropéniás egerek veséiből kitenyészett gombák számát, de a dózisok között szignifikáns eltérés nem volt (p>0,05).. Az echinocandin rezisztens izolátum ellen hatásos dózis nem volt.
In vivo eredményeink kiválóan korrelálnak az 50% szérumban kapott ölési ráta eredményekkel (koncentráció-független ölési aktivitás), jelezve, hogy a caspofungin napi dózisának az emelése nem jelent terápiás előnyt, illetve a paradox növekedésnek in vivo nincs szerepe az invazív Candida albicans okozta fertőzések esetén.