A szöveti hypoxia jeleinek vizsgálata diffúz nagy B-sejtes lymphomában

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Konferencia: 
2015/2016. tanév
Tagozat: 
Anatómia, morfológia, fejlődésbiológia, patológia, hisztológia, igaszságügyi orvostan
Előadó szerző adatai
Név (format for foreign students: Last Name, First Name): 
Edita Lőrinczová

Előadás adatai

Előadás címe: 
A szöveti hypoxia jeleinek vizsgálata diffúz nagy B-sejtes lymphomában
Összefoglaló: 

A diffúz nagy B-sejtes lymphoma (DLBCL) a leggyakoribb lymphomák egyike, az összes non-Hodgkin lymphoma 34%-át teszi ki. Jellemző rá a diffúz terjedési forma és az agresszív lefolyás, ami azonban kezelés hatására nagyon különböző lehet. Számos vizsgálat igazolta, hogy a szöveti hypoxia hatással van a legtöbb malignus daganat progressziójára. A hypoxia gátolja a tumorsejt proliferációját, és a sejtciklus leállását indukálja. Hatására a sejtek elveszítik érzékenységüket a p53 mediált apoptózis iránt, ami jelentősen befolyásolja a sugárterápia és a kemoterápia érzékenységét is. Az oxigénhiány indukálja a HIF1a (hypoxia inducible factor-1 alfa) szintjének emelkedését a sejtmagban, mely a sejt metabolizmusának átalakítását koordinálja. A metabolikus eltérések egyik jellegzetes markere a CAIX (carboanhydrase IX) enzimhatású transzmembrán fehérje, mely a lokális pH szabályozását biztosítja.
Vizsgálataink során a szöveti hypoxiával összefüggő jellegzetes eltéréseket, így a HIF1a és a CAIX expresszióját vizsgáltuk meg DLBCL eseteiben és hasonlítottuk össze a lymphomás sejtek proliferációjával (MIB1 expresszió) kezeletlen nyirokcsomókból készített metszetekben.
Összesen 33 DLBCL-es beteg szövetmintája került kiértékelésre, először tissue microarray-t használtunk, majd a kapott értékek pontosítására megtörtént az egyedi metszetek értékelése is. Vizsgálatunk során megfigyeltük az egyedi sejtek festődésének intenzitását, ezt 0-3-ig osztályoztuk, illetve a pozitivitás mértékét százalékban határoztuk meg (0-100%).
A HIF1 minden esetben kimutatható volt (33/33), a festődési arány és intenzitás változatosnak bizonyult (10-90%, 1-3 erősség). A CAIX expresszió az esetek többségében nem volt jellemző, összesen 3 esetben (10, 25, 60%) tapasztaltunk jelentősebb pozitivitást, a daganatsejtek itt 10-60%-ban mutatták a jellemző membránfestődést, ezen esetekben nekrózis is látható volt.
Összességében elmondható, hogy a HIF1 expresszió mértéke változatos, nem függ sem a proliferációtól, sem a CAIX-től. A CAIX kismértékben van jelen, de egyes esetekben kiugró eredmény mutatkozott, ezen esetek feltérképezése bizonyult fontosnak.

1. témavezető adatai
Név: 
Dr. Méhes Gábor
Intézet / Tanszék/ Klinika: 
Pathologiai intézet

Támogatók: Támogatók: Az NTP-TDK-14-0007 számú, A Debreceni Egyetem ÁOK TDK tevékenység népszerűsítése helyi konferencia keretében, az NTP-TDK-14-0006 számú, A Debreceni Egyetem Népegészségügyi Karán folyó Tudományos Diákköri kutatások támogatása, NTP-HHTDK-15-0011-es A Debreceni Egyetem ÁOK TDK tevékenység népszerűsítése 2016. évi helyi konferencia keretében, valamint a NTP-HHTDK-15-0057-es számú, A Debreceni Egyetem Népegészségügyi Karán folyó Tudományos Diákköri kutatások támogatása című pályázatokhoz kapcsolódóan az Emberi Erőforrás Támogatáskezelő, az Emberi Erőforrások Minisztériuma, az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet és a Nemzeti Tehetség Program