.A vallás és a spirituális jelentős hatással bír az egészségre (Koenig, McCullough, és Larson, 2001) azonban az egyre népszerűbb bio-pszicho-szociális és spirituális modell ellenére kevesen vizsgálták a vallásos és a spiritualitással összefüggő élmények és motiváció szerepét, noha fontos szerepet töltenek be az egészség és vallás komplex rendszerében (Bagdy, 2014). Jelen vizsgálatban ezért a motiváció és a vallásos-spirituális élmények az életminőségre, szubjektív egészségre és a boldogságra kifejtett hatásuk mellett, vizsgáltuk olyan fontos befolyásoló tényezők, mint a remény, az élet értelmének megélésének, az észlelt stressznek és az egészségmagatartás egyes elmeinek szerepét is.
Összesen 503 fő töltötte ki a kérdőívcsomagot. Az átlag életkor 34,75 év volt. A vizsgálati mintába 134 pszichológia szakos-, 184 hittudományi egyetemi hallgató, 150 jógázó és 35 magát kereszténynek valló személy tartozott. 166 fő vallotta magát katolikusnak, 151 fő reformátusnak, 31 fő egyéb keresztény közösségbe tartozónak, 90 fő a maga módján vallásos kategóriával jellemezte magát, a maradék 65 fő egyéb kategóriát választott.
A lineáris regressziós modellek segítségével végzett elemzések eredményei szerint az életminőséget és a szubjektíven megítélt egészségügyi állapotot legjobban a szubjektíven megélt boldogság jósolta be, továbbá az életminőséget az élet értelmének megélése, a jógázás és az észlelt stressz jósolta be szignifikánsan. A szubjektíven megélt boldogságot leginkább az életminőség, a személyes hatóerő, a szubjektíven megítélt egészségügyi állapot, az észlelt stressz és a jógázás jósolta be a legjobban. Mindemellett az imádság, mint spirituális gyakorlat végzése szignifikáns hatással volt a személyes hatóerő megélésére. A vallásos-spirituális belső motivációt a vallásos-spirituális élmények, az Ima és Meditáció alatti beteljesülés érzései és az egyéni vallásos-spirituális gyakorlás jelezte előre a legjobban. Illetve a jógázás és a vallásosság protektív tényezőnek tűnt az alkohol- és szerfogyasztással szemben.
Az eredmények alátámasztják, hogy a spiritualitás dimenziója jogosan kaphatna fontosabb szerepet az egészségfejlesztési és prevenciós programok kialakítása során.