A szepszisben kialakuló mikrokeringési változások hátterében részben a vörösvérsejt (vvs) deformabilitás és aggregáció romlása áll. Súlyos szepszisben ezek a változások drámai méreteket öltenek, azonban a szepszis korai szakaszában e változások mértékéről és dinamikájáról, különösen a vvs-ek membránstabilitásáról kevés adat ismert. A kérdéskör vizsgálatát 17 Hungahib nőstény sertésen (18,7±3 kg) végeztük (21/2013/DEMÁB).
Altatásban kanülálásra került a bal oldali v. jugularis externa vérvételek és infúzió céljából. A Szepszis csoportban (n=9) i.v. E. coli szuszpenzió (ATCC25922, 9,5x10^6) került beadásra. A beadás előtt, majd 2 órás időközönként vérvétel történt, ugyanígy a Kontroll csoport állatai (n=8) esetében is, amelyek azonos mennyiségű fiziológiás sóoldatot kaptak. A vérmintákból meghatározásra került a vvs deformabilitás és membrán stabilitás (rotációs ektacitométer) és a vvs aggregáció (fénytranszmissziós aggregométer). Jelen munkában a beavatkozások előtti és a baktériumtörzs beadása utáni 4. órában vett vérminták adatait hasonlítottuk össze.
A Szepszis csoportban a 4. órára csak kismértékű deformabilitás változás látszott, ugyanakkor a membránstabilitásban jól kimutatható eltérés mutatkozott. A membránstabilitási teszt során adott mechanikus stressz (100 Pa, 5 perc) előtt és után mért deformabilitás értékek (elongációs index) arányát elemeztük a nyírófeszültség függvényében, s meghatároztuk az adatsorokra illesztett görbék meredekségét. A Szepszis csoportban a mechanikus stressz hatására már nem következett be akkora mértékű változás, mint a Kontroll csoportban, a görbék meredeksége így eltért egymástól (Szepszis-Kontroll, alap-4. óra összehasonlításban: p=0,079, Fisher exact teszt). A deformabilitás által is befolyásolt vvs aggregáció hematokrit-változással való összefüggését elemezve szepszisben jelentős eltérést találtunk (p=0,04).
Összefoglalva, ebben a kísérletes modellben a szepszis korai szakaszában kimutatható mikroreológiai változások legnagyobb mértékben a vvs aggregációban, kisebb mértékben a membránstabilitásban látszottak, amikor a hagyományos ektacitometriás módszerrel jelentős deformabilitás romlás még nem volt kimutatható.