Kutatásunk tárgya egy glikopeptid antibiotikum, a teikoplanin szintetikus módosítása, és a hatás-szerkezet összefüggés vizsgálata rezisztens baktériumtörzsekkel szemben. A teikoplanin mind a mai napig alkalmas súlyos, egyéb antibiotikumokra rezisztens Gram-pozitív patogének (pl. MRSA) által okozott fertőzések kezelésére, habár a rezisztencia itt is kezd kialakulni. Ennek ellensúlyozására olyan félszintetikus teikoplanin-származékok előállítására van szükség, melyek megkerülhetik az említett kórokozók védelmi mechanizmusait, és elpusztíthatják azokat.
Célkitűzésünk a teikoplanin-pszeudoaglikon primer amino-csoportjának és az abból képzett azidnak lipofil oldalláncokkal való módosítása alkil, illetve bisz-alkiltio-maleimid származékokkal. Szisztematikusan tervezett vegyületcsalád újabb tagjait, nevezetesen egy n-hexil-származékot, valamint bisz-n-butiltio- és bisz-n-hexiltio-maleimid származékokat állítottunk elő, különböző hosszúságú hídmolekulákat beépítve.
Feltételezzük, hogy a hidrofób molekularészletek fokozzák a teikoplanin antibakteriális hatását, ugyanis a hatóanyag támadáspontja a baktérium sejtfala, ahol a peptidoglikán monomerek transzglikozilációját gátolja, ezáltal akadályozza a sejtfal kialakulását, és a baktérium lízisét okozza. A lipofil oldallánc mintegy horgonyként rögzíti az antibiotikumot, mely így hosszabb időn keresztül képes kifejteni hatását, valamint koncentrációja is jelentősen megnő az adott helyen.
Az előállított célvegyületek in vitro vizsgálatokra kerülnek rezisztens baktériumtörzsek ellen, természetesen a citotoxicitás meghatározásával. Mivel a Tanszéken korábban előállított teikoplanin származékok némelyike rendelkezik antivirális hatással is, ezért az új származékok antivirális tulajdonságait is megvizsgáljuk Influenza és Herpes simplex vírusok ellen.
A szisztematikus tervezés révén válaszokat kaphatunk a hatásmechanizmusra, összefüggéseket vonhatunk le a hatás és szerkezet között, és hosszú távon a rezisztencia kialakulását is vizsgálhatjuk.