A tumorsejtek többségére jellemző, hogy a szükséges energiát a glükóz anaerob erjedéséből nyeri, míg a mitokondriális oxidáció deprimált még oxigén jelenlétében is. A szakirodalomban ezt Warburg-hatásnak nevezik. Kutatócsoportunk a bélflóra baktériumainak metabolitjai között keres olyan molekulákat, amelyek potenciális Warburg/anti-Warburg hatásúak lehetnek. Kísérleteim során a másodlagos epesavak hatását vizsgáltam A549 tüdőkarcinóma és A2780 ováriumkarcinóma sejtvonalakon.
Tanulmányoztam a másodlagos epesavak (litokólsav - LCA, deoxikólsav - DCA, ursodeoxikólsav - UDCA) hatását a tumorsejtek proliferációjára és a mitokondriális aktivitására. A sejtproliferációt Sulphorhodamine B assay-vel, a mitokondriális membránpotenciál változását pedig DioC6 fluoreszcens festékkel vizsgáltam. A mitokondriális biogenezisben fontos szerepet játszó gének kifejeződését RNS szinten kvantitatív RT-PCR technikával követtem nyomon.
Eredményeim azt mutatják, hogy mindhárom epesav - LCA, DCA, UDCA - csökkenti az ovárium karcinóma sejtek proliferációját, ugyanakkor az UDCA növeli a mitokondriális membránpotenciált és a mitokondriális légzési lánc komponensének, az ATP5g1 génnek a kifejeződését is.
Az A549 tüdőkarcinóma esetében azt találtuk, hogy a DCA növeli ezen sejtek proliferációját, viszont a mitokondriális membránpotenciálra nem volt szignifikáns hatással. DCA kezelésre ezen sejtekben az ATP5g1 génnek a kifejeződése csökken.
Az adataim alapján valószínűsíthető, hogy a bélflóra metabolitjai, mint a másodlagos epesvak, a keringési rendszeren keresztül eljutnak a tumorsejtekhez és befolyásolják azok metabolizmusát. Az UDCA potenciális anti-Warburg hatású szer lehet az ovárium karcinómasejtekben, míg a DCA esetlegesen Warburg hatású a tüdőkarcinóma sejtekben.