A kábítószerek, hallucinogén anyagok, „műfüvek”, pszichedelikus mesterséges vegyületek jelentős problémát és fekete foltot jelentenek az egészségügyi ellátórendszer diagnosztikai és terápiás rendszerében. Láthatjuk, hogy a jelentős problémát okoz az egyre fiatalabb korban elkövetett felelőtlen drogfogyasztás, amely miatt mentőellátásra sor kerül. Az anamnézis felvételekor a páciensek önmagukat kevésbé szeretnék veszélybe sodorni a vélt következmények miatt, így elferdítik a tényeket, vagy látható tüneteik ellenére egyenesen negálják a drogfogyasztást. Ez még nehezebbé teszi a prehospitális ellátó dolgát, ugyanis csak és kizárólag a tünettan, illetve a heteroanamnesztikus adatok szolgálnak informatív jelleggel. Már, ha a heteroanamnézis helyes, vagy éppen igaz.
Elmondható, hogy a mentődolgozóknak önbevallásuk szerint is nehéz a tüneteket differenciálnia, illetve kideríteni egy mérgezéses esetben, viszont ezt csak elenyésző esetben gondolják saját hibájuknak, mindinkább ezt a környezet és a beteg magatartása okozza. Ezt alátámasztja az is, hogy a külső környezetei tényezők konkrét kutatásakor kiugróan magas értéket mutatott a mérgezett együttműködésének hiánya és az autó- és heteroanamnézis elferdítése. A legfőbb diagnosztikus akadályt a mentődolgozók a szerek ismeretlenségében látják, főként, hogy sokszor maga a fogyasztó sem tudja, milyen vegyületet fogyasztott el pontosan. Így valóban nehéz bármi konkrétumot biztosan kijelenteni egy – egy tünet feltalálásakor, főként korlátozott diagnosztikus háttér mellett. Kiderült, hogy a megkérdezett mentődolgozók több mint 64%-a 15 és annál több szolgálati évet töltött el eddig, amely joggal enged következtetni a nagy szakmai tapasztalatra, amely szintén azt támasztja alá, hogy a prehospitális betegellátásban diagnosztikai akadályt mind kevésbé a mentőszolgálat humán erőforrásának képessége jelenti.
Előre vetíthető, hogy a már régen nem generikumokra alapozó dizájner drog piac állandó ’egy lépés’ előnyt fog tartani az egészségügy ellátó rendszere előtt.