Első, második és többedik vonalban alkalmazott platina-bázisú valamint platinamentes kemoterápia hatékonyságának vizsgálata a DE ÁOK Nőgyógyászati Onkológiai nem önálló Tanszék petefészekrákos beteganyagában

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Konferencia: 
2015/2016. tanév
Tagozat: 
Urológia, szülészet-nőgyógyászat
Előadó szerző adatai
Név (format for foreign students: Last Name, First Name): 
Vida Beáta

Előadás adatai

Előadás címe: 
Első, második és többedik vonalban alkalmazott platina-bázisú valamint platinamentes kemoterápia hatékonyságának vizsgálata a DE ÁOK Nőgyógyászati Onkológiai nem önálló Tanszék petefészekrákos beteganyagában
Összefoglaló: 

Célkitűzés: A DE ÁOK Nőgyógyászati Onkológiai nem önálló Tanszékén első, második, és többedik vonalban alkalmazott platina-bázisú, illetve platinamentes kemoterápiás eljárások produktivitásának vizsgálata.

Módszerek: A tanszék adatbázisát felhasználva, a 2008-2015 közötti időszakban, petefészek daganattal kezelt betegek kemoterápiás kezelési típusokra adott válaszát vizsgáltam, különös tekintettel az első vonalbeli taxol-carboplatin (TC), illetve második vonalbeli topotecan-, és doxorubicin-bázisú kezelésekre. Az egyénenként eltérő reakciók alapján megállapításra került az egyes típusokra jellemző progressziómentes túlélés (PFS), mely fő mutatója e terápiás protokollok hatékonyságának.

Eredmények: A vizsgált 252 beteg közül 197-en kaptak első vonalbeli TC kemoterápiát, míg 18 beteg más kezelésben részesült (CAP, BEP, CEP). A második vonalbeli kezeléseket illetően, 30 betegnél történt váltás platina-alapú kezelésről topotecan-, 7 betegnél pedig doxorubicin-alapú terápiára.
Az első vonalbeli TC kemoterápiát követően a betegek PFS értéke 0 és 88 hónap között változott (medián 14 hónap). Az átlagos progressziómentes túlélés ebben a csoportban 23,9 hónap volt. Az eltérő kezelésben részesülő betegek PFS értéke 1 és 24 hónap között változott (medián 5,5 hónap), átlagos progressziómentes túlélésük pedig 7,5 hónap volt. A második vonalban alkalmazott, platinamentes kemoterápiával kezelt betegek PFS értéke topotecan-bázisú kezelések esetén 1 és 22 (medián 2 hónap), míg a doxorubicin-bázisú kezelések esetén 0 és 14 hónap között változott (medián 4 hónap). A betegek átlagos progressziómentes túlélése előbbinél 4,13 hónap, utóbbinál 5,14 hónap volt.

Következtetés: Az első vonalban alkalmazott TC kemoterápiára kedvezőbb a terápiás válasz az egyéb első vonalban alkalmazott kezeléseknél. A második vonalban alkalmazott platinamentes készítmények növelik a platinamentes időtartamot, ezzel növelve a későbbi platina reindukció eredményességét. A doxorubicin-alapú kemoterápiák hatékonyabban növelik ezt az intervallumot, mint a topotecan-típusúak.

1. témavezető adatai
Név: 
Dr. Póka Róbert
Intézet / Tanszék/ Klinika: 
Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika

Támogatók: Támogatók: Az NTP-TDK-14-0007 számú, A Debreceni Egyetem ÁOK TDK tevékenység népszerűsítése helyi konferencia keretében, az NTP-TDK-14-0006 számú, A Debreceni Egyetem Népegészségügyi Karán folyó Tudományos Diákköri kutatások támogatása, NTP-HHTDK-15-0011-es A Debreceni Egyetem ÁOK TDK tevékenység népszerűsítése 2016. évi helyi konferencia keretében, valamint a NTP-HHTDK-15-0057-es számú, A Debreceni Egyetem Népegészségügyi Karán folyó Tudományos Diákköri kutatások támogatása című pályázatokhoz kapcsolódóan az Emberi Erőforrás Támogatáskezelő, az Emberi Erőforrások Minisztériuma, az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet és a Nemzeti Tehetség Program