A hyperkalaemia a belgyógyászati sürgősségi állapotok egyike, mely a differenciáldiagnosztikát is megelőzve azonnali kezelést igényel, ennek elmulasztása izombénuláshoz, így légzési elégtelenséghez, illetve malignus aritmiák kialakulásához, majd szívmegálláshoz vezethet.
Célunk a helyszíni gyakorlatban jelenleg még rutinszerűen nem alkalmazott diagnosztikus és terápiás eljárások számbavétele, szem előtt tartva ezek korlátozott lehetőségeit a klinikai gyakorlattal szemben.
Betegek, módszerek: Munkám során egyrészt a Mátészalkai Kórház Belgyógyászati Osztályán 2010.01.01. és 2016.01.20. között hyperkalaemiával diagnosztizált betegek orvosi dokumentációjának retrospektív vizsgálatát végeztem a belgyógyászati és a sürgősségi osztályos, illetve járóbeteg szakellátásban. A kutatás kiterjedt az anamnesztikus adatokra (alapbetegségekre, tünetekre), az ekg leírásokra, az alkalmazott terápiára, és azok lehetséges kontraindikációira. Másrészt tanulmányoztam a témával kapcsolatos nemzetközi szakirodalmat is, Magyarországon esetleg még kevéssé ismert, új diagnosztikus módszerek után kutatva (Leino A, Kurvinen K. Interchangeability of blood gas, electrolyte and metabolite results measured with point-of-care, blood gas and core laboratory analyzers)
Eredmények: Ezen időszak alatt összesen 137 betegnél állították fel a diagnózist, többségüknél minimum kétszer leírásra került az ionzavar. Az alapbetegségek közül leggyakrabban a veseelégtelenség, diabetes mellitus, arteriosclerosis volt jelen. Az ekg eltérések közül a pitvari aritmiák (fibrilláció, flattern) és a vezetési zavarok (AV-, Tawara szár- blokkok) voltak a legjellemzőbbek. Az ellátás során a Ca-gluconicumot, inzulint, szükség szerint glükózzal, Na-bikarbonátot, furosemidet, Resonium-A-t illetve a dialysist alkalmazták elsősorban.
Következtetés: A helyszíni ellátás során az ekg vizsgálat alacsony specificitása és szenzitivitása miatt önmagában nem alkalmas egyértelmű diagnózis felállítására, de együtt értékelve az anamnesztikus adatokkal és a fennálló tünetekkel, panaszokkal indikálhatja a terápia mielőbbi megkezdését, megfelelő körültekintéssel választva a lehetőségek közül. Megfontolandó továbbá a diagnosztikus eszközök észszerű bővítése a helyszíni ellátásban.