Bevezetés, célkitűzések: Napjainkban, a fogászatban egyre inkább előtérbe kerül a magas esztétikai igényeket is kielégítő teljes kerámia fogpótlások készítése. Kiváló mechanikai tulajdonságaik miatt közkedveltek a cirkónium-dioxid alapú kerámiák, melyek nagyfokú kémiai stabilitást is mutatnak, s a preparált fogakhoz történő ragasztásuk során a megfelelő adhézió elérése nehézségekbe ütközik. A kereskedelemben elérhető úgynevezett kerámia primerek szilánt és MDP-t tartalmaznak az adhézió fokozására. Munkacsoportom beállított egy, a fogpótlás anyaga és a fogászati cementek közötti nyírószilárdság mérésére alkalmas vizsgáló módszert. Jelen munkámban arra a kérdésre kerestem a választ, hogy a szilán molekula önmagában történő alkalmazása milyen hatással van a cirkónium-dioxid kerámiákhoz történő adhézióra polírozott és homokszórt felszíneken. A méréseket összehasonlítás céljából kétféle adhezív ragasztóanyag felhasználásával is elvégeztem. Eredményeimet összevetettem a munkacsoport által korábban elvégzett vizsgálatokkal.
Anyagok és módszerek: Szinterezett cirkónium lapokból négy csoportot képeztem (n=12), majd egyik felszínüket políroztam. Ezt követően a minták felét homokszórással készítettem elő. A minták felszínének szilanizálása után ragasztóhengereket helyeztem fel egy teflon sablon segítségével a kétféle ragasztóanyag felhasználásával. A foto-polimerizálást követően a nyírószilárdság mérését univerzális tesztgéppel (Instron) végeztem.
Eredmények: A cirkónium-dioxidhoz történő adhéziót a szilanizálás szignifikánsan csökkentette a kezeletlen mintákhoz képest. Ez alól csak a polírozott felszín Panavia F 2.0 –val történő ragasztása volt kivétel. A Link Ace ragasztóval kapott értékek minden csoportban szignifikánsan magasabbak voltak a Panavia F 2.0 ragasztóval kapott értékekhez képest. A homokszórás szignifikánsan növelte az adhéziót.
Konklúzió: A szilanizálás nem megfelelő módszer a cirkónium-dioxid alapú kerámiákhoz történő adhézió fokozására. A homokszórás az adhéziót hatékonyan képes növelni.