Bevezetés: Nemzetközi kutatások bizonyítják, hogy nemcsak a mentális, hanem a szomatikus megbetegedésben szenvedők gyermekkorában is gyakoriak az ártalmas élmények. Ez az első hazai vizsgálat, amely egy nagyobb kutatás részeként daganatos betegek gyermekkori traumatikus élményeit, diszfunkcionális családi körülményeit, valamint a feltételezett közvetítő mechanizmusok közül az érzelemszabályozás jellemzőit és a poszttraumatikus kogníciót vizsgálja. A korai ártalmas élmények kedvezőtlenül befolyásolják az érzelemszabályozási mechanizmusokat és a legalapvetőbb feltevéseinket önmagunkról, másokról és a világról.
Módszer: A gyermekkori ártalmas élményeket a Traumatikus Előzmények Kérdőívvel (TAQ; Van der Kolk, 2000) tártuk fel. Az egészségi állapot felmérésére a Kora gyermekkori ártalmas élmények Családi egészségtörténet kérdéscsoportja (ACE; WHO és ISPCAN, 2006) szolgált. Az érzelemszabályozás készségek feltárására az Érzelemszabályozási Nehézségek Kérdőívet (DERS; Gratz és Roamer,2004) használtuk. A személyek hiedelmeit a Poszttraumás Kogníció Kérdőívvel mértük fel (PTCI; Foa ás mtsai, 1999).
Minta: A vizsgálatba 56, daganatos betegséggel diagnosztizált személy került bevonásra hozzáférési mintavétel útján, átlagéletkoruk 49,48 év.
Eredmények: A minta 26,8%-a volt mentes gyermekkori ártalmas élményektől. 19,6%-a számolt be egy ártalmas élményről, 21,4%-uk kettő, 14,3%-uk három és 17,9%-uk 4 vagy több ártalmas élménytípust szenvedett el. Eredményeink bizonyítják, hogy a különböző ártalmas élménytípusok halmozottan vannak jelen a vizsgálati személyek előtörténetében. A leggyakoribb ártalmas élmények az érzelmi bántalmazás (16,1%), az alkohol és drogabúzus a családban (12,5%) és az elhanyagolás (10,7%). Eredményeink alapján a gyermekkori elhanyagolás összefügghet a felnőttkorban megjelenő érzelemszabályozási nehézségekkel, továbbá együtt járhat a személy önmagára vonatkozó negatív hiedelmeivel (p<0.03, rho>0.3).
Következtetés: Kiemelt figyelmet kell fordítani a családon belüli korai, halmozódó, ártalmas hatásokra, mert az érzelmi, kapcsolati és életmódbeli tényezők közvetítésével befolyásolhatják a személy egészségi állapotát.