.Bevezetés:Az asthma bronchiale főként a kis légutakat magában foglaló chronicus gyulladás, mely paroxysmalis reverzibilis dyspnoeban, sípoló légzésben és köhögésben megnyilvánuló tünetegyüttes. A tüneteket súlyossága eltérő, így maga az acut exacerbatio kezelésének terápiás lehetőségei is eltérnek, viszont az egyáltalán nem kezelt asthmás roham az esetek többségében súlyosbodik, mely előreláthatatlan következményekhez vezethet. A főként két csoportot érintő betegségben (fiatal gyermekek és 40 év felettiek) szenvedők száma folyamatosan növekszik, így az oxiológiai vonatkozása is magasabb.

Anyagok és módszerek: A kutatásban elsősorban az Országos Mentőszolgálat eset és rohamkocsi személyzete által ellátott betegek eseteit vizsgáltam meg. Figyelembe vettem az asthmás betegek bejelentési panaszait, a mentőszolgálat kiérkezésekor mért paramétereket (hallgatózási lelet, keringési paraméterek, beteg akkori panaszai) illetőleg az alkalmazott terápiát és természetesen a beteg válaszát az alkalmazott terápiára. Fontosnak tartottam még azt, hogy a beteget a későbbi ellátás céljából mely osztályokra szállították.

Eredmények: A vizsgálat során kapott eredmények azt mutatják, hogy a 2015-ös évben 1,5-szer annyi betegnek volt szüksége sürgősségi ellátásra, mint 2014-ben. Valamint a két év alatt előfordult 173 db esetet vizsgálva 5 esetben szükségessé vált az emelt szintű légútbiztosítás.

Következtetések: Kutatásom során bizonyossá vált az a megállapításom, miszerint asthmás betegek számának növekedésévél az elsődleges oxiológiai ellátásban résztvevő Országos Mentőszolgálat által ellátott betegek közül is egyre magasabb számban vannak jelen asthma bronchiale-val élők.