Bevezetés: Napjainkban az életminőség vizsgálata gyakran kerül a klinikai kutatások középpontjába, amely azzal magyarázható, hogy számos krónikus betegség esetén a beteg hosszú távú funkcióképessége gyakran nem mutat lineáris összefüggést a tünetek csökkenésével.
Anyagok és módszerek: A felmérés 588 súlyos mentális beteg bevonásával készült, akik az Európai Unió 7. Keretprogramja által támogatott “Clinical Decision Making and Outcome in Routine Care for People with Severe Mental Illness” (CEDAR) vizsgálatban vettek részt, hat európai ország (Németország, Anglia, Dánia, Svájc, Olaszország, Magyarország) bevonásával 2009. november- 2010. december közötti időszakban. A betegek életminőségének monitorozása a MANSA (Manchester Short Assessment of Quality of Life) skála felvételével történt. Az objektív paraméterek (betegség kezdete, súlyossága, globális funkcionalitás) valamint a szubjektív tényezők (pszichológia tünetek, gyógyulás fázisa, terápiás kapcsolat, szükségletek) felméréséhez nemzetközileg elfogadott és validált teszteket alkalmaztunk. Az adatok elemzése SPSS 22 program felhasználásával történt, ahol többek között leíró statisztikai módszereket, faktorelemzést valamint korrelációszámításokat végeztem. Statisztikailag szignifikánsnak p <0.05 vettem alapul.
Eredmények: Kutatásom eredményeként megállapítottam, hogy a súlyos mentális betegek objektív paramétereik kevésbé (p=0.787), míg szubjektív tényezőik romlása nagymértékben rontják (p=0.000) a betegek életminőségét. Továbbá megállapítást nyert, hogy a kielégítetlen szükségletek növekvő száma szoros korrelációt mutat a betegek életminőségének csökkenésével (p <0.0001).
Következtetés: Az életminőség monitorozása a súlyos mentális betegek hosszú távú kezelésében kulcsfontosságú, amely jó „tárgyalási alapot” képezhet a betegek rehabilitációs tervének kidolgozásában.