Bevezetés: Az állcsontok és a fogazat rendellenességei összefüggésben állhatnak bizonyos orális parafunkciók, rossz szokások megjelenésével és hangképzési zavarok kialakulásával. Számos szerző hívja fel a figyelmet a rágóapparátus eltérései és a parafunkciók közti kétoldalú kapcsolat fontosságára, illetve arra, hogy e két tényező hatása akár beszédhibákban nyilvánulhat meg. Munkánk során óvodás korú gyermekek fogazati eltérései, orális parafunkciói és beszédhibái között kerestünk kimutatható kapcsolatot.
Anyagok és módszerek: Vizsgálatainkat 191 gyermekre terjesztettük ki. Átlagos életkoruk 5 év volt. Rögzítésre került a fogazati státusz, az állcsontok eltérései Angle occlusiós diagnosztikai rendszere szerint, illetve a fennálló beszédhibák és orális parafunkciók. Az egyes tényezők közti összefüggéseket khí-négyzet próbával elemeztük.
Eredmények: A 191 megvizsgált gyermek 9,95%-ánál találtunk orthodontiai anomáliát. Orális parafunkciót az esetek 57,1%-ában regisztráltunk, a beszédhibák előfordulási gyakorisága 40,84% volt. Statisztikai elemzés során a fogazati eltéréseken belül vizsgált Angle II-es orthodontiai anomália, illetve a parafunkciók megléte mutatott szignifikáns összefüggést az interdentális szigmatizmus elnevezésű hangképzési zavarral. A fogazati státuszban talált egyéb eltérések nem voltak összefüggésbe hozhatók parafunkciók és beszédhibák meglétével.
Következtetés: Feltételezésünk, miszerint óvodáskorú gyermekek fogazati eltérései hatással lehetnek orális parafunkciók és beszédhibák kialakulására, nem igazolódott egyértelműen. Eredményeink nem állnak teljes összhangban a nemzetközi szakirodalmi adatokkal, melynek magyarázatát a kis esetszám mellett a gyermekek fiatal korában látjuk. Ezt látszik alátámasztani az a tény is, hogy azonos régióban, hasonló esetszámmal kisiskolás korú gyermekeken végzett kísérletben szoros összefüggés áll fenn a három vizsgált tényező között. Az általunk kimutatott eredmény, mely szerint az Angle II-es anomália és a parafunkciók megléte növeli az interdentális szigmatizmus előfordulásának gyakoriságát, a gyermekek minél korábbi diagnosztizálására és az időben elkezdett megfelelő kezelés fontosságára hívja fel a figyelmet.