A hepatitis C vírus (HCV) az egész világon jelentős közegészségügyi problémát jelentő, gyakran krónikus májgyulladást, esetleg halált is okozó patogén vírus. RNS állománya állandóan változó, úgynevezett hipervariábilis genetikai régiót is tartalmaz, emiatt még a mai napig nem sikerült ellene hatékony védőoltást kifejleszteni, ugyanakkor az immunrendszer sem mindig tud hatékonyan fellépni az újabb és újabb vírusváltozatokkal szemben. A leghatékonyabb kezelési lehetőség jelenleg a polietilén-glikollal módosított interferon-alfa (pegIFNalfa) és a ribavirin nevű hatóanyagok kombinált alkalmazása.
Számtalan kutatás igazolta, hogy a ribavirin jelentősen növeli a pegIFNalfa terápiás hatékonyságát, alkalmazása azonban gyakran súlyos mellékhatásokkal is járhat. Az eddigi néhány megfigyelés szerint a megfelelő szérum ribavirin-koncentráció viszont az egyik kulcseleme a sikeres terápiának. Mivel a ribavirin kizárólag a vesén keresztül választódik ki a szervezetből, a vesebetegségben szenvedő HCV fertőzötteknél a mellékhatások is sokkal kifejezettebbek. Gyógyulási esélyeik pegIFNalfa monoterápiával lényegesen rosszabbak, és eddig kevés kutatás irányult e speciális betegcsoport kezelésére.
Vizsgálataink során véletlenszerűen kiválasztott, alacsony dózisú ribavirin kezelésben részesülő, hét vesebeteg terápiára adott válaszát követtük figyelemmel egy harminchét tagú kontroll csoporttal összehasonlítva. A betegek vérszérumai fagyasztva rendelkezésünkre állnak a kvantitatív vérkép értékekkel együtt. Szilárd fázisú extrakcióval történő előkészítés után nagy teljesítményű folyadékkromatográf (HPLC) segítségével mértük a szérumban jelenlévő ribavirin mennyiségét.
A hét vesebeteg a kezelés végére kivétel nélkül vírusmentessé vált, a mérések pedig azt igazolták, hogy ribavirint alacsony dózisban alkalmazva sikerülhet a vérben a terápiás hatóanyagkoncentráció elérése. Ezen felül a vérképalkotókat – beleértve a diagnosztikus értékű transzaminázokat (GOT, GPT, GGT) is – vizsgálva a terápia ideje alatt érdekes megfigyeléseket tettünk, ami akár prediktív értékkel is bírhat az antivirális terápia szempontjából.