Az agyi haemodinamika vizsgálata extrém kis súlyú koraszülöttek esetében Near Infrared Spektroszkóp (NIRS) segítségével

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Konferencia: 
2010/2011. tanév
Tagozat: 
Konzervatív klinikai orvostudomány I.
Előadó szerző adatai
Név (format for foreign students: Last Name, First Name): 
Fórizs Noémi

Előadás adatai

Előadás címe: 
Az agyi haemodinamika vizsgálata extrém kis súlyú koraszülöttek esetében Near Infrared Spektroszkóp (NIRS) segítségével
Összefoglaló: 

Az extrém kis súlyú koraszülöttek gyógyítása nagy kihívást jelent a perinatális ellátásban. Az ebbe a csoportba tartozó, igen éretlen koraszülöttek körében nagy a neurológiai károsodások előfordulásának aránya.
Vizsgálatunk célja az volt, hogy NIRS segítségével nyerjünk információt az agyi vérkeringés változásáról. Két betegcsoportot választottunk ki. Egyrészt szerettük volna vizsgálni az agyi autoreguláció érését extrém kis súlyú koraszülöttek esetében, az első élethét során. Itt géppel lélegeztetett újszülötteket vizsgáltunk, az endotrachealis tubus leszívása alatt az első, majd a hetedik életnapon.
A ductus arteriosus nyitva maradása gyakori probléma ebben a betegcsoportban. A ductus zárását célzó eljárások közé tartozik, a sebészi lekötés. Ismert azonban, hogy bár biztonságos eljárásról van szó, a sebészi beavatkozást követően romlik a neurológiai kimenetel. Ennek hátterében a műtét alatt bekövetkező, hirtelen haemodinamikai változások is állhatnak. E másik betegcsoportban tehát célunk a műtét alatti agyi véráramlás követése volt.
A Near Infrared Spektroszkóp (NIRS) infravörös közeli (700-1000) hullámhosszúságú fényt használ, mely könnyedén penetrál a szövetekbe, de elnyelődése itt viszonylag alacsony. A kromofórok viszont (a keringő haemoglobin, a szöveti citokróm aa3 és a myoglobin) az oxigenizáltságuktól függően nagyobb arányban nyelik el ezt a hullámhosszúságú fényt. A NIRS segítségével tehát következtethetünk az oxi- és deoxihaemoglobin koncentráció változásaira valamint az összhaemoglobin koncentrációra.
Eredményeinkből kiderült, hogy a ductus sebészi lekötése (a shunt hirtelen megszűnése) önmagában nem okoz jelentős haemodinamikai változást az agyban. A műtét alatt azonban, főként a tüdőkompresszió, a csökkenő ventilláció, a mindezek miatt megemelkedő pCO2 illetve más, a műtéti anesztéziával összefüggő hatások jelentős haemodinamikai változásokat okoznak, melyek magyarázhatják a rosszabb neurológiai kimenetelt. A tubus szívások során, talán mivel nem történik jelentős tüdőtérfogat változás, nem tudtunk megfigyelni hasonló változásokat.

1. témavezető adatai
Név: 
Kovács Tamás
Intézet / Tanszék/ Klinika: 
Neonatológia Tanszék
2. témavezető adatai
Név: 
Kovács Pászthy Balázs
Intézet / Tanszék/ Klinika: 
Neonatológia Tanszék

Támogatók: Támogatók: Az NTP-TDK-14-0007 számú, A Debreceni Egyetem ÁOK TDK tevékenység népszerűsítése helyi konferencia keretében, az NTP-TDK-14-0006 számú, A Debreceni Egyetem Népegészségügyi Karán folyó Tudományos Diákköri kutatások támogatása, NTP-HHTDK-15-0011-es A Debreceni Egyetem ÁOK TDK tevékenység népszerűsítése 2016. évi helyi konferencia keretében, valamint a NTP-HHTDK-15-0057-es számú, A Debreceni Egyetem Népegészségügyi Karán folyó Tudományos Diákköri kutatások támogatása című pályázatokhoz kapcsolódóan az Emberi Erőforrás Támogatáskezelő, az Emberi Erőforrások Minisztériuma, az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet és a Nemzeti Tehetség Program