Az RXR alfa és RAR alfa magreceptorok ligandfüggő degradációja - egy ismert jelenség új szemszögből

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Konferencia: 
2010/2011. tanév
Tagozat: 
Molekuláris biológia, Fejlődésbiológia, Genetika, Bioinformatika, Genomika
Előadó szerző adatai
Név (format for foreign students: Last Name, First Name): 
Kiss Máté

Előadás adatai

Előadás címe: 
Az RXR alfa és RAR alfa magreceptorok ligandfüggő degradációja - egy ismert jelenség új szemszögből
Összefoglaló: 

A magreceptorok családjába tartozó retinoid X receptor (RXR) és retinsav receptor (RAR) meghatározó szereppel bír az egyedfejlődésben, differenciációban, és a szervezet homeosztázisában. Mindkét receptornak alfa, béta, és gamma izotípusa létezik, amelyek különböző szöveti expressziós mintázatot mutatnak. Endogén ligandjaik A-vitamin (retinol) származékok: all-transz retinsav (RAR agonista) és 9-cisz retinsav (RAR, RXR agonista).
Az RXR számos magreceptorral heterodimert képez. Az RXR/RAR heterodimer a retinoidok indukálta jelátvitel legfontosabb funkcionális egysége. Fontos annak megértése, hogy a hormonális szignál hogyan szűnik meg, azaz a ligand által aktivált receptor kikapcsolása hogyan történik. Az RXR és RAR ligandkötést követő degradációja a proteaszómákban valószínűleg fontos szabályozója a retinoid szignál nagyságának és időtartamának.
Mindeddig a degradáció tanulmányozásának leginkább használt módja a Western blot technikával végzett fehérjekimutatás volt, amely azonban viszonylag nehezen kvantifikálható, és a sejtek halmazainak átlagáról ad információt. Mi egy olyan módszer beállítását tűztük ki célul, amiben egyes sejtcsoportok vagy akár az egyes sejtek szintjén közelíthető meg ez a folyamat. Áramlási citométeren vizsgáltuk különböző idejű ligandkezelésekkel a degradáció időbeli lefolyását. Ehhez RXR alfa, illetve RAR alfa zöld fluoreszcens fehérjével (GFP-vel) fúzionáltatott formáját stabilan expresszáló HeLa sejtvonalakat használtunk. Így a sejtek fluoreszcencia intenzitásának változása megmutatja a degradáció lefolyásának időfüggését. A sejtek mRNS szintjének mérésével azt is megvizsgáltuk, vajon a receptorok degradációjának hatására változik-e szintézisük mértéke.
Eredményeink azt mutatják, hogy az agonista kezelést követő degradáció a két receptor esetében eltérő dinamikájú, körülbelül az első 12 órában a legintenzívebb. A receptor aktiváció 24 órán belül nem okozott lényeges változást az mRNS szintekben.
A beállított módszer lehetőséget biztosít arra, hogy megvizsgáljuk a degradációs folyamat részleteit, és az abban szerepet játszó tényezőket meghatározzuk.

1. témavezető adatai
Név: 
Nagy László
Intézet / Tanszék/ Klinika: 
Biokémiai és Molekuláris Biológiai Intézet
2. témavezető adatai
Név: 
Brázda Péter
Intézet / Tanszék/ Klinika: 
Biokémiai és Molekuláris Biológiai Intézet
Díj: 
3. díj

Támogatók: Támogatók: Az NTP-TDK-14-0007 számú, A Debreceni Egyetem ÁOK TDK tevékenység népszerűsítése helyi konferencia keretében, az NTP-TDK-14-0006 számú, A Debreceni Egyetem Népegészségügyi Karán folyó Tudományos Diákköri kutatások támogatása, NTP-HHTDK-15-0011-es A Debreceni Egyetem ÁOK TDK tevékenység népszerűsítése 2016. évi helyi konferencia keretében, valamint a NTP-HHTDK-15-0057-es számú, A Debreceni Egyetem Népegészségügyi Karán folyó Tudományos Diákköri kutatások támogatása című pályázatokhoz kapcsolódóan az Emberi Erőforrás Támogatáskezelő, az Emberi Erőforrások Minisztériuma, az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet és a Nemzeti Tehetség Program