A plexus chorioideus tumorok ritka központi idegrendszeri neoplasmák, leginkább gyermekeket érintenek. Az összes gyermekkori agydaganat 2-5%-át képezik, az első életév során előfordulók 10-20%-át. A plexus tumorok több mint 70%-a az első két életévben fordul elő. 50%-uk az oldalkamrákban, 5%-ban a III. agykamrában, 40%-uk a IV. agykamrában nő, 5%-ban pedig egyidejűleg több kamra plexusából indulnak ki.
Két alapvető típusuk a benignus plexus papilloma és a malignus plexus carcinoma, utóbbi igen ritka kórkép, a plexus eredetű daganatok kevesebb mint egyharmadát adja.
Terápiája műtéti. A sebészi behatolás megválasztásánál az egyik legfontosabb szempont, hogy a műtét kezdetén kontrollálni lehessen a tumor vérellátását.
A tumor rendkívül érdús, így a műtét fő kockázata a vérvesztés.
Az oldalkamrai trigonumban lévő daganatok leginkább temporo-parietal felől közelíthetőek meg. A cella mediában vagy a III. kamrában helyet foglaló tumorok transcallosalis vagy transcorticalis behatolással érhetőek el.
A kemoterápia önmagában nem kuratív, azonban carcinoma esetén posztoperatívan javítja a prognózist azáltal, hogy csökkenti a tumor méretét és erezettségének mértékét, így lehetőség nyílik a következő operáció(k) során a recidívák eltávolítására.
A radioterápia ritkán alkalmazható a fiatal életkor miatt, illetve szerepe egyelőre nem definiált, recidívát követő műtéti eltávolítás után hatékony lehet.
Tanulmányunkban 2005 és 2010 között a DE OEC Idegsebészeti Klinika neuroonkológiai adatbázisa alapján 8 beteg dokumentációjának retrospektív elemzését végeztem, közülük 6 gyermek és 2 felnőtt. Megvizsgáltam a tünettant, a szövettani típusokat, a CT és MR vizsgálatok eredményeit, az utókezeléseket és a recidívák jellegét.