Bevezetés: A szisztémás sclerosis (SSc) ismeretlen etiológiájú autoimmun betegség, amely leggyakrabban a 30-50 év közötti nőket érinti. A betegség pathogenezisének 3 fő láncszeme: a microvascularis abnormalitások, az immunrendszer aktivációja, és a generalizált fibrosis. A vascularis folyamatok kezdeti lépése az endothel kóros aktivációja, mely következményes endothel diszfunkciót okoz. A funkcionális változásokat morfológiai eltérések követik, melynek végeredményeként obliteratív vasculopátia alakul ki.
Célkitűzés: Munkánk célja volt megvizsgálni, hogy a statinok pleiotróp hatásai, azon belül az endothel diszfunkcióra kifejtett hatások kihasználhatóak-e a sclerodermás betegek kezelésében.
Betegek, módszerek: A Reumatológia Tanszék által gondozott 18 SSc-s beteg (átlag életkor: 59 év, betegség fennállásának ált. ideje: 13 év) vett részt a vizsgálatban. Három hónapon keresztül napi 20 mg Crestort (rosuvastatint) kaptak. A kezelés elindítása előtt, illetve a befejezést követően megvizsgáltuk az endothel diszfunkciót jelző áramlás mediálta dilatációt (FMD). Ezen kívül megmértük a fibrosis állapotát jellemző stiffness paramétereket (PWV, AIx), carotis communis intima- media vastagságot, boka-kar indexét, illetve a betegek funkcionális állapotának felmérésére 6 perces járástesztet végeztettünk. Ezeken kívül megnéztük a betegek bizonyos laborparamétereit: lipid szinteket, gyulladásos értékeket.
Eredmények: Az FMD értékek szignifikáns javulást mutattak a vizsgálatban részt vevő betegeknél (p=0,013) a kezelés mellett. A rosuvastatin várható kedvező hatásának megfelelően a triglicerid, choleszterin és LDL értékek szignifikánsan (p<0,05) csökkentek. A többi vizsgált paraméterben nem volt szignifikáns eltérés a 3 hónapos kezelést követően.
Következtetés: A kapott eredményeink azt mutatják, hogy a 3 hónapos rosuvastatin terápia az endothel diszfunkciót egyértelműen javította. Ezen idő alatt a stiffness paraméterekben nem történt értékelhető változás. Elképzelhető, hogy hosszabb terápiás időtartam szükséges ezen pozitív hatások eléréséhez. Mindezek alapján azt mondhatjuk, hogy a statinoknak helye van a mindennapi gyakorlatban a sclerodermás betegek kezelésében.